Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos
tástól. 1) A város 200 forintot és 6 öl fát ajánlott fel a piaristáknak az utolsó klaszszis átvételéért. 2) Közben az iskolaépület is egyre romlott. »A nemzeti oskola házának egyik Szeglettye annyira elromlott«, hogy már ledüléssel fenyegetett. A tanítók között még mindig folyik »a harc az izgága Gunits Mihály tanító körül a főigazgatósággal és a helybeli piarista főnökkel«. Gunitsot végül is 1819 végén elmozdították és az I. classist helyette Reszner András »kezdő ujj tanitóra« bízták. 3) A tanítók a helybeli gyerekektől 1 frt 30 kr., »külsőktül és zsidóktuh 3 frt fapénzt szedtek fejenként. 4) Az »áhétatos oskolák Szerzetjének provinciálisa« 1820-ban elfogadta a kanizsaiak ajánlatát a grammatica-osztály átvételére, ha a város egy osztállyal és egy tanítólakással bővíti a gimnáziumot és a szerzet által rendelendő tanítónak 300 frt fizetést ad. 5) Bolla Márton tartományfőnökkel 1821 januárjában a megegyezés létrejött olymódon, hogy a város lassanként a többi osztályoknak is megfelelő termeket építtet a gimnáziumhoz, de azok elkészültével az épület fentartására, sem az említett alapítvánnyal a tanítók fizetésére többet nem lesz gondja. Az építkezés költségvetése 10.000 forintra rúgott, az alaphoz elegendő tőkével együtt tehát 25.000 forintra volt szüksége a városnak. Ettől a számtól megrettentek, minek eredményeképen a terv »jobb és boldogabb időre halasztatik« , 6) Az elhalasztás nem tartott sokáig. 1822-ben a város felmondott Szabó József és Mutnyánszky Alajos »professzoroknak« a két alsó (normális) osztály tanítójának, azzal, hogy már meg is kezdődtek az építkezések, melyek befejeztével az egész iskolát a piaristák veszik át.'') Fehér György győri főigazgató ezév őszén örömmel veszi tudomásul, »az I. Grammatica és a Normális iskoláknak a piárista iskolaházzal való összefoglalását«. 8) de a normális osztályok közül már csak a II. rajnak adott 150 ezüst forintért szerzetes tanárokat. 9) 1823 májusában kiürítve áll a nemzeti iskola rövid, de mozgalmas múltú épülete és a város eladásra kínálgatja azt. Augusztusban már a kerületi főigazgató »a városi Triviális Iskolát ... a nemzeti Capitális Iskclák 4 soraiba emeli« és igazgatójává a gimnázium direktorát, Podolay Melchior t 1 Q) nevezi ki. A nemzeti iskola épületét nem sikerült eladni, hanem német iskola lett belőle. 1823-ban ugyanis Ibi György német tanítónak folyamodott a városhoz, amely ilyen minőségben alkalmazta is. Volt 30 tanítványa, akiket zenére is oktatott. A tandíjat a város havi 1 frt váltócédulában vagy 24 ezüst krajcárban szabta meg, a téli fapénzt 2 forintban, a zenetanítás pedig szabad egyezség tárgyát képezte. Kikötés volt azonban, hogy hittant is kellett tanítania. 1 1) 1825-ben ezt a német iskolát a nemzeti iskola volt házában helyezték el. Az elemi iskola osztályai 1831-ig voltak a gimnáziumban, akkor »a város részére Oskola Háznak néhai Szatirovics János Háza vétetett volna meg és így az oskola oda által tétettvén, jövő Szt. György napon a mester-lakás üres maradna«, miért is azt kertestől kiárendálták, az új iskolában pedig F aies György állatai részére (a múltakon okulva) a lakáshoz istállót is építettek. 1 2) A mester 500 frt, 30 mérő rozs és 12 öl fa fizetéséből 3 perceptort tartott. x) 1820. 451. v. jkv. 2) 1819. 542. v. jkv. 3) 1819. 571. v. jkv. l) 1822. 713. v. jkv. s) 1820. 594. v. jkv. 6) 1821. 23., 282., 325. v. jkv. 7) 1822. 561. v. jkv. 8) 1822. 648. v. jkv. 1823. 223. v. jkv. 1 0) 1823. 440. v. jkv. 1823. 510. v. jkv. 1 2) 1831. 119., 183., 535. v.jkv. — 268 —
