Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

Kiskanizsán bérelt helyiségben volt az iskola, egy kis zsuppos házban, majd a Templom-tér 1. sz. házban.

1) 1838-ban komolyan neki láttak a kiskanizsai templomtéri iskola megépítéséhez és 1839-ben erre és a templom-nagyobbítás céljaira 80.000 téglát állított a város az építkezés színhelyére. 1841-ben az iskolatelekhez (a régi temető helyén ) a szomszéd fundust is megvette a város és ez évben a mester lakás is elkészült.

2) A megépült iskolában 1842-ben kezdték meg a tanítást. Később, amikor Kiskanizsa különvált Nagykanizsától, ezt az iskolát rendezték be városházának, majd 1849-ben kórháznak, utóbb börtönnek, tanítólakásnak, és amíg a templomot újra építették, imaháznak, paplakásnak. Az elemi IV. osztályának létesítését felsőbb rendeletre 1853-ban határozta el a városi tanács, a negyedik tanítói állásra azonban hiába hirdettek háromszor is pályázatot 1855-ben, arra senki sem jelentkezett.

3) Az új osztályt ennek ellenére is megnyitották, az elemi iskolák gondnokául pedig Szép Károly bírót nevezték ki. Ugyanebben az évben lépett életbe, hogy a tanítói állásokat preparandiai végzettséghez kötötték.

4) A főszolgabíróság 1853-ban arról értesült, hogy a kiskanizsaiak nem tartják be az immár kötelező iskoláztatást, ezért »keresztényi kötelességének« tartja ráírni a városra, hogy gondjuk legyen a tankötelesek beírattatására, mert a mulasztók 1—1 forintot tartoznak fizetni a szegény iskolások könyveire.

5) Erre az intésre következett a »helybeli elemi Tanodák Igazgatójának f. évi October hó 15-én 32. szám alatt keltt azon hivatalos megkeresése, miszerint minden fiú és leányka nevendék hattól egész 12 éves koráig az elemi tanodákban járni köteleztetik, a Tanáts részirül Nagyés Kis- Kanisán dobszó utján oly szoros meghagyás mellett közöltetett, többszöri dobolás után, hogy minden szülő magát ezen üdvös rendelethez tartani szoros felelős kötelességjének lenni ismerje, ellenkező esetben mind ezen rendeletnek megszegői a járási Cs. kir. Közigazgatási hivatal által pénzbirsággal is megbüntettetni fognak«.

6) Még ugyanebben az évben a helytartótanács örömét és elismerését fejezte ki Nagykanizsa városnak a tanügy terén kifejtett buzgóságáért, amit különösen az »elemi tanodák« felállítása körül fejtett ki.

7) 1857-ben a kapornaki iskolai járásba tartozott Nagykanizsán 800 iskolaköteles gyermek volt (a sánci pusztával együtt), akik a 4 főelemi és 3 elemi alosztályban oszlottak meg (utóbbiak közül 1 fiú- és 2 leányosztály). A tanítás a 2 nagykanizsai és 1 kiskanizsai iskolában összesen 9 tanteremben folyt, magyar és német nyelven volt 7 tanító, 2 tanítónő, 2 altanító.

8) Kiskanizsán csak egy I. osztályból állt az iskola, külön fiúknak és külön leányoknak. A hatvanas években a város nagy lépésekkel haladt előre az elemi iskolák fejlesztése terén. A város épült, a tankötelesek száma nőtt, a város közepére helyezett iskolák széttelepítése volt a város gondja. 1864-ben a vasútépítésből eredt kisajátítási összegeket is iskolaépítésre fordították.

9) A torna- és rajztanítást 1867-ben rendszeresítették (addig csak az iparostanoncokat tanította »Száz Károly úr rajzmester«).

1

0) 1869-ben nevezték ki tanfelügyelővé a kanizsai tanítóképző l) 1833. 443. v. jkv. 2) 1839. 408., 415., 527., 629. v. jkvek 3) 1853. jul. 23. jkv., 1463/855. sz. levéltári akta és 1855. 971., 1329. és 1429. v. jkvek. 4) 1855. 529. v. jkv. *) 1730/853 sz. akta a v. levéltárban. • ) 1853. 1411. v. jkv. 7) 1853. 1500. v. jkv. 8) 1857. évi iskola-bevallási ív (V. levéltár). ») 1865. 254. v. jkv. 1

0) 1867. 423. v. jkv. — »Száz< Károly : Szász Gyula szobrász atyja. — 269 —