Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

Egy év múlva a város megkötötte a szerződést Heffert Simon kőművesmesterrel, aki köteles volt a 100 császári arany poenale elvesztésének terhe mellett az építkezést tavaszra megkezdeni.

1) A » Kiss Oskolák Mestere« ekkor Horváth Ferenc volt, aki már 16 éve tanított a városban és két perceptort tartott, mert egyedül nem bírta már a tanítást, különösen az éneklést. Tekintettel arra, hogy a két segédtanítót neki kellett tartania és fizetnie, a város elhatározta 30 forinttal »meg tódétanü a fizetését.

2) 1802 januárjában megjött Marburgból az iskolaépítéshez a 400 köböl mész és a város üzembeállította a téglaégetőket. Az iskolatelek felett ugyan még mindig állt a pör az uradalommal, de az esküdtek már csinálták a közmunka-kivetést az építkezéshez. Később, a gyámszabályrendelet megalkotásakor azt határozták, hogy ha a tutort valamilyen okból el kell^ csapni, annak gyámpénztári jutalmait is az iskola céljaira fordítják.

3) Még ebben az évben felmondott Hötzl Leopold német mester, akinek a jövedelme a gyerekektől szedett havi tandíj és a várostól lakás volt. Csak úgy volt hajlandó tovább megmaradni Nagykanizsán, ha 1. tovább használhatja a kukoricás-kertjét, 2. ha minden saját hibájából mulasztó tanuló fizetni köteles a tandíjat (mint a magyar mesternek is) és 3. ha a tanács ajánlja őt a nemzeti iskola egyik tanítói állásába. Minthogy a német mester 11 éve tanított a városban, a tanács összes feltételeit elfogadta.

4) A gyerekeket 10 éves korukban kezdték beavatni a betűvetés akkor még felette nehéz mesterségébe. Fő tantárgy volt az olvasás és imádkozás. Közben pedig tollat fosztottak, kukoricát morzsoltak a mesternek. 1802 áprilisában elárverezték és lebontatták a Grigor-telken volt rozzant házat s habár a telek nagyobbrészét az uradalom foglalta el, a kicsiny telken is megkezdték végre az építkezést. Ecélból a város 3000 frt kölcsönt vett fel Lampl Péter zákányi tiszttartótól és 1000 forintot 5%-ra egy kapitánytól, melyek fedezetéül f lemelték a vásári h lypénzeket.

5) Az építkezés azonban hivatalosan pénz és mészhiány miatt, valójában pedig »némelly béketlen Polgárok miati félbe szakasztatott«. az iskola céljára égetett téglát is ellicitálták, mígnem az inspector értesítette a várost, hogy ha fel nem építi az iskolát, akkor az 1804 november l-re ide kinevezett tanítók fizetése a várost már minden tekintet nélkül terheli.

6) 1804-ben már olyan szűkös volt a helyzet, hogy a város kénytelen volt a német mesternek felmondani, hogy a rozoga, kicsiny iskola-házban a mester lakása Mindenszentekre így felszabaduljon s az ispita-házi iskolában már el nem férő gyerekeket itt lehessen elhelyezni. A német tanítás folytatására a magyar mester vállalkozott.

7) Újesztendőkor 1500 forintot kölcsönvettek a gyámpénztárból az iskolaépítéshez, ezen és a korábbi kölcsönön felül szükséges összeget pedig megszavazták a város kasszájából és 1805 februárjában Stauncr János építőmesternek kiadták a munkát, hogy októberre elkészüljön. Az ácsmunkát 300 frt értékben az uradalom adta, a város pedig még két vásárért folyamodott, hogy a lakosságra hárult egyébként is nagy terheken enyhítsen. A terminusra megint nem készült ») 1802. 384. v. jkv. 2) 1801. 373. v. jkv. 3) 1802. 15., 76., 98., 121. jkv. 4) 1802. 121. •és 1803. 259. v. jkv. 5) Ló és szarvasmarha 6 kr., sertés heti vásáron 1 kr., országos vásáron l

1/, kr.. gabonás szekér 12 kr., csizmadia- és egyéb sátor 10 kr., kalmár-sátor 45 kr. (1802. 148., 149., 243. és 244. v. jkvek.) «) 1804. 138. és 269. v. jkvek. 7) 1804. 344. v. jkv. — 265 —