Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - d) az Izr. hitközség története, írta Villányi Henrik dr.

kormány berendezkedése után a hitközség ismét a négy év óta megüresedett lelkipásztori állás betöltésére gondolt. 1850 október 2-án Fassel H. B, prosnitzi, morvaországi kerületi rabbit választották meg. Harminckét évig volt a községnek lelkésze. »A tudomány kincseit, mon:lja róla dr. Neumann Ede, hivatali utóda, nemcsak felhalmozta magában, hanem azt gazdagította is. Birodalma a talmud volt és e széles birodalmat hosszú évek munkájával hódította meg. Itt ő uralkodott és uralmában kevesen osztozkodtak. Egyike volt azon keveseknek, akik elég erkölcsi bátorsággal birtak, régi előítéletek ellen kikelni és a haladás zászlaját fennen lobogtatni.« Mint hitszónok nem az előadás hevével hatott, hanem az éles logika, az okfejtés erejével. Szónoklatain is meg lehetett érezni, hogy a zsidó jogtudománnyal behatóan foglalkozott. Községe igaz szeretettel csüngött rajta. »Lelkipásztori működésének jelképe a béke olajága volt. A békét és egyetértést szerette mindenek felett, minden gyűlölet és viszály elhallgatott jámbor szemének szende tekintetére.« Iratait a bécsi tudományos akadémia támogatásával adta ki. Osztrák és orosz tudományos kitüntetéseknek tulajdonosa volt. 1883. december 27-én halt meg 81 éves korában. A nagykanizsai hitközség az alkotmány helyreállításának korszakában újra kezdte követni iskoláiban és közigazgatásában a nemzeti irányt. 1809-ig, tehát már régebben is tartott fenn világi iskolát, amelyet nemzeti iskolának neveztek. Mikor 1832-ben újra szervezte tanügyét, arról gondoskodott, hogy a magyar nyelvnek méltó helyet biztosítson. Már akkor gondoskodott arról, hogy a zsidó fiú a haza nyelvén helyesen tudjon beszélni. 1832—38-ig Antalfy, Bokross és Mernye tanítók oktatják az ifjúságot a magyar nyelvre. A Bach-korszakban és a provizórium alatt Somogyi Henrik és Hoffmann Jakab tanítók látták el ezt a tantárgyat. 1867-ben a régi tanítókat nyugdíjazták és megkezdődött az iskola teljes megmagyarosodása. 1883-ban meghalt a németajkú Fassel TI B. főrabbi, ^ de egy évvel halála előtt arról gondoskodott az elöljáróság, hogy utóda jeles magyar hitszónok legyen. Dr. Neumann Edét hívta meg, aki már első tudományos dolgozatával : »A mohamedán József mondá«-\

al a szakértő körök figyelmét magára vonta. Dr. Neumann Ede vallási ügyekben korszerű reformok szószólója volt. Ezekért számos alkalommal, főleg hivatali működésének első évtizedében, síkraszállt. N mcsak a magyar prédikációt, amely először Löw Lipót ajkáról hangzott el, honosította meg újból, hanem megkezdte a templomi rítusnak és az egyházkultusznak megmagyarosítását is. A szorosabban vett hitoktatást ifjúsági istentiszteletekkel és a leányok konfirmációjának felélesztésével egészítette ki. Midőn a kongresszusi alapon megalakult zsidó hitközségek lelkészei országos rabbié gyes ül et et alapítottak, dr. Neumann Edét választották elnöknek és megbízták, hogy a »Magyar Izrael« hivatalos közlönyüket szerkessze. Tagja volt az orsz. rabbivizsgáló bizottságnak is. Hivatása gyakorlásában szerzett betegség következtében 36 évi működés után 1918. december 12-én halt meg. — 259 — Neumann Ede 19*