Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - d) az Izr. hitközség története, írta Villányi Henrik dr.

tudunk róla, hogy jogi kérdésekben jártas ember lehetett, aki híveinek számos peres polgári ügyeiben ítélkezett. Hogy a templom felavatásáig, 1821-ig ki volt Törni utóda, ezidőszerint még kikutatva nincs. 1821-ben azonban már Szántó Mayer nevével találkozunk, aki 1831-ig működött a községben. Nagyon népszerű tudós talmudista volt, akinek alakját egy, a 60-as évek végén játszott színdarabjában is a lámpák elé állították. Utóda Löwy [zsák Sámuel volt 1831—40-ig. Derék, jámboréletű, ügybuzgó és békeszerető lelkész volt, akit Deák Ferenc, is nagyrabecsült, azonban nem nagy koncepciójú ember volt, 1840-ben állásáról leköszönt és Csurgóra ment rabbinak. A gyülekezet sok tagja ez időpontban művelt, vagyonos, világlátott kereskedőkből állt. A községnek egy vezető tagja, dr. Horschetzky Mór, nemcsak mint tudós orientalista, hanem mint orvos is messze Kanizsa határán túl nagy tekintélynek örvendett. Főleg dr. Horschetzky fáradozott azon, hogy a hitéletet Nagykanizsán nagytudású lelkész és aranyszájú hitszónok irányítsa. Maga mellé vette tehát a hitközség két legtekintélyesebb tagját, Löwenstein Mór és Strasser Lázár nagykereskedőket és Bécsben tárgyaltak az akkor 29 éves Löw Lipóttal, képesített rabbival, akit Mannheimer J. M., a híres bécsi hitszónok melegen ajánl az elöljáróság figyelmébe. Löw Lipót 1840 október havában meghívást is kapott próbaszónoklat megtartására. Nem nagyon sietett eljönni, csak 1841 január havában érkezett meg. 1841 február 14-én választották meg egyhangúlag. 1841 szeptember 10-én avatták fel. Egy évvel később a hitközség már a főrabbi címmel és méltósággal tisztelte meg. Öt nevezetes esztendeig működött a gyülekezetben, látnoki ésszel kezdeményezve olyan intézményeket, amelyek díszére váltak a zsidó községnek. Buzdította és lelkesítette az elöljáróságot a haladásra és hazafiságra, miként ő is, morva származása ellenére, később mint szegedi rabbi, teljesen magyarrá lett, nemcsak érzületében, hanem nyelvében is. Első teendője Nagykanizsán az volt, hogy mozgalmat indított egy elemi fiú- és leányiskolái új épület emelésére. Az ő eljöveteléig a zsidó elemi iskola a Fő-út 6. számú ház udvari épületében volt elhelyezve. Batthyány Fülöp herceg is támogatta a mozgalmat azzal, hogy a Zrínyi Miklósutcában és a Csengery-uton ingyen telket adományozott a hitközségnek. Ezenkívül 300.000 falitéglát és 60.000 cserépzsindelyt adományozott és saját fogataival fuvaroztatta az anyagot az építés színhelyére. Ez az épület napjainkig hajléka azizr. elemi fiú- és felső kereskedelmi iskolának. 1842 őszén az iskolaépület már készen állott. Az alkotómunkában fáradhatatlan lelkész, alighogy az ifjúság bevonult új iskolai otthonába, már egy másik intézmény megvalósításán fáradozott, amely életrevalóságával hivatva volt az iskolát végzett ifjaknak tisztes kenyeret biztosítani : iparos és kézműves egyesületet alapított. 1842 február 19-én létesül az iparos és kézműves egyesület. Célja volt, hogy a kanizsai és magyarországi zsidók mesterségeket tanuljanak és kisipart űzzenek, olyan ipart, amely ritka nálunk, vagy még egyáltalán nem honosodott meg. — 256 — Löw Lipót,