Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - d) az Izr. hitközség története, írta Villányi Henrik dr.

Ritscher család fejei stb. A hitközség főimaháza a Kis-Sörházból

1) 1805-ben kivonult és az uradalmi vár (Fő-út 5) udvari épületében helyezkedett el, abban az épületben, amelyben jelenleg a Délzalai Nyomdavállalat van elhelyezve. A Kis Sörházban elhelyezett imaház a zsidó családok szaporodásával már a XVIII. század végén sem felelt meg a követelményeknek. A koalíciós hadjáratokban (1792—1815) megvagyonosodott zsidó családok fejei és nejeik nem szivesen jártak abba a helyiségbe. A gazdag családok házi templomot tartottak fenn. Mikor 1804-ben első ízben foglalkoztatta a templomépítés a zsidóságot, épen a sok magánimaház miatt aggódtak az elöljárók és bár már 1804—1805-ben is folytak az előkészületek, komoly munkához mégis csak Battyhány Lajos hercegnek 1806-ban bekövetkezett halála után foghattak. A herceg építőmesterével Wojta Ferenccel 1804-ben templomtervet készíttetett. A templomépület helyéül a Fő-út 6. számú háznak udvarát jelölte ki és ezt a telket Batthyány Fülöp hg. 1806-ban a hitközségnek ajándékozta. Az épülettől balra Kiss József gombkötő háza állt, jobbra pedig a későbbi úgynevezett Rosenfeld Sándor-féle ház. (Ma Rosenfeld Adolf fiai háza, jelenleg kétemeletes). Az említett üres telekre még Lajos herceg 1804ben 47.500 falitéglát, tetőzsindelyt és gerinczsindelyt fuvaroztatott. De mikor az elöljárók látták, hogy az építkezést még sokára nem kezdhetik meg, a téglát kölcsönadták a városnak, Löwenstein Mózesnek és Blau Mózesnek. Hogy később a nevezettektől megkapták az ellenértéket, az kétségtelen, hisz már az XIX. század elején a Lőwensteinok és Blauok vagyonos emberek voltak és a városnak is már voltak erdei, adóssága azonban nem Az 1805. évben a nagy építkezés anyagi alapját készítik elő. A zsidó újév előestéjén árverés útján eladják a még meg se tervezett templom imaszékeit és időközönkint folytatják az árverést, amíg tekintélyes összeget össze nem gyűjtöttek. Végre 1807-ben július hó 1-én kezdték el ásni az alapot és 7-én kezdik meg az építkezést. 1807-ben Grázban megrendelik a templom tetőszerkezetét és Marburgból hívnak kőműveseket. Az új templom alapzárókövét maga Batthyány Fülöp herceg rakja le 1810 augusztus 10-én. »Ez az alapkő, mondja az alapkőben elhelyezett okirat, örök emléke legyen Battyhány Fülöp herceg kegyeinek. Adja az ég, hogy őbenne ugyanaz az emberbaráti szellem nyilvánuljon meg, amely atyja, Batthyány Lajos cselekedeteit áthatotta. Mi jó és balsorsban a hercegtől várjuk oltalmunkat és védelmünket.« A felbuzdulás azonban csakhamar lelohadt. A Wojta-féle terv szerény méretei nem feleltek meg a kívánalmaknak. Belátták tévedésüket. Félretették a Wojtaféle tervet. Lerendelték a Grázban készülő tetőszerkezetet, beszüntették az építkezést és új terveket készítettek a bécsi Ehmann és a marburgi Marek építőmesterekkel. Az egész építkezést csak 1817-ben folytatták, főleg a Marek-féle tervek szerint s annak ellenőrzését bizottságra ruházták.

2) Az építést Dank varazsdi kőművesmester vezette. Dr. Horschetzky Mór, korának híres orvosa és tudósa, Tachauer nagykereskedővel társulva, 1820-ban a Hoffmann és Preiszach cégnél Bécsben személyesen megrendelik a frigyládát és az oltárt. A férfiimaszékek 1) Sörháznak nevezték az Er zsébet-téri uradalmi nagy épület et is. (L. Nagykanizsa tér képe 1824. Városi levéltár. Serház és boltok.) 2) Ennek a bizottságnak tagjai : Zappert József, Mayer Gottlieb, Ritscher József és dr. Horschetzky Mór voltak. — 254 —