Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - d) az Izr. hitközség története, írta Villányi Henrik dr.

rendelet nem bántja a hitközségnek vallásos ügyekben való autonómiáját, csak panaszok orvoslására szorítkozik. Azt mondja a rendelet : »Minthogy a helybeli zsidóbírót (elnököt) és esküdtjeit (elöljáróit) a zsidó hitközség saját kérelmére a helybeli uradalmi hivatal iktatja be és hagyja jóvá, a községi tagok a zsidóbírónak és esküdtjeinek engedelmességgel tartoznak. Ezek minden egyenetlenségnek véget vetnek. Szigorúan parancsolom és rendelem, hogy minden panasszal elsőízben a zsidóbíróhoz forduljanak, aki az esküdtek hozzájárulásával, pártatlanul a panaszt elintézi s végzését írásba foglalva, a feleknek kézbesítteti. Ha azonban a panaszosok e végzésbe bele nem nyugodnának, fellebbezhetnek az uradalmi ügyészhez vagy helyetteséhez, a tiszttartóhoz, akiktől a perlekedő felek bajaik méltányos elintézését várhatják. Azok a jogi ügyek, amelyek nem a zsidóbíró hatáskörébe tartoznak, közvetlenül az uradalmi ügyészhez utalandók«. A rendelet hatálya alig tartott egy évig. 1787 március 27-én jelent meg II. József pátense »

Um eine gute Ordnung bei den Judengemeinden einzuführen

j. A patens elrendeli, hogy az elöljáróságot és a tisztviselőket minden évben újra meg kell választani. Az elöljáróság egy hattagú belső tanácsból és egy 12 tagú külső tanácsból áll. Az uradalom jelölési joga fennmarad. A bírót 3 jelölt közt a belső és külső tanács és a gyülekezettől választott választóférfiak választják. Hasonló eljárás alá esik a templomgondnokok, pénztáros, árvagyám és bíróhelyettes választása is. A jegyzőkönyveket a hitközségi jegyző vezeti és pedig német nyelven. Pénzt kezelni a jegyzőnek nem szabad. A hitközségnek kizárólagos joga főzsinagógát fenntartani. Az egész gyülekezet választja rabbiját. Vitás ügyben az uradalmi ügyészhez, amennyiben pedig ez nem illetékes, az alispánhoz lehet fellebbezni. Ez a szervezeti szabályrendelet 1848-ig volt érvényben. A szabadságharc leveretése után az osztrák Bach-kormány a hitközség választó és gyülekezési jogát megszüntette és a tiszteletbeli állásokat kinevezés útján töltötte be. Csak a lelkész és kántor, valamint a fizetéses állásoknak választás útján való betöltését engedélyezte. A hitközségi élet Őskorában a gyülekezet első lelkésze Törni Henrik volt 1776— 1792-ig. A szájhagyomány egy Preszburger Salamon nevű rabbiról is tud, aki 1745-ben felbőszült hitrokonai elől állítólag Csáktornyára menekült volna. De erről az eseményről sem a városi, sem a hitközségi irattárban feljegyzéseink nincsenek. A XVIII. század végén csak néhány család örvendett nagy tekintélynek a városban és megyében. Lackenbach Mózes 1814-ben, mint cs. kir. szab. nagykereskedő halt meg. Löwenstein Mózes 1824-ben mint köztiszteletben álló elnök húnvt el. Sírját a helybeli temetőben római tumulus díszíti, melynek sírfelirata latin distichonokból áll. Neves férfiak voltak még Lackenbach Izrael és Henrik, Benzian Fülöp. Blau Rubin és Blau Mózes, a Scherz, Zappert, Pressburger és Izr. templomi kegyszerek — 253 —