Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos

új uralom alatt is a megszállók erényeinek legnagyobbika volt. A nagyobbszabású rabló-expediciók ezidőtájt Kanizsáról jártak Alsó-Ausztria tartományaiba. F.pen ez a körülmény érlelte meg a gondolatot a bécsi had vezetőségben, hogy nem szabad sokáig késni Kanizsa felszabadításával. Az ország rendei és a bécsi hadvezetőség Kanizsa elveszte után ébredt csak annak fontosságára és most már mindent megtett volna annak visszaszerzésére. Az 1601. évi és a következő országgyűlések egymásután szavazták meg a Kanizsa várát érintő védelmi intézkedéseket. Várakkal látták el a Zala, Kerka, Lendva, Mura vizek nyugatra vezető völgyeit, steier katonasággal megerősítették Nemtit és Eger várt, Kanizsa visszaszerzésére pedig hadsereget szerveztek. 1601. augusztus 12-én Ferdinánd főherceg 29.000 főnyi sereggel megérkezett Letenyére. Hadseregében ott volt Kelemen pápa 13.000 gyalogosa, 6000 spanyol lovas, 5000 horvát gyalogos, osztrák, magyar, olasz és német főurak csa­patai. A sereg azonban először Szé­kesfehérvár alá vonult és azt elfog­lalva, szeptember 9-én este ért Kanizsa alá. A főherceg az ostrom vezetését ez alkalommal is Fülöp lotharingiai hercegre bízta. Amrát, Kanizsa basája, amíg az ostromló sereg székesfehérvári dia­dalát háromnapos dőzsöléssel koro­názta meg, alig 3000 főnyi várőrségét az utolsó pillanatban 10.000 főre gyarapította, úgyhogy a teljes biz­tonság gőgjével üzente vissza Fülöp követeinek, akik a vár megadásái a felszólí­tották, hogy me is prédálja drága porát/« Szeptember 11-én kora reggel Kanizsa körül a keresztény sereg öt ostromállá­sából egyszeire dördültek meg az ágyuk a pestistől tizedelt vár mind az öt bástyája ellen. A harmadik napon már köröskörül ingadoztak a várbástyák és ledőlt három ágyújával együtt a Zala-híd felett épített magas őrtorony, aminek kapuja a felső és alsó várudvart összekötötte. Gallon i műszaki ezredes a mai zsidótemető helyén megkezdte a várat körülvevő mocsár áthidalását. Ebben a munkájában egy talpak segítségével a mocsárrá rögzített lövegállásból védetten haladt előre. Nádból, íőzséből, homokzsákokból roham-hidat fektetett le. A híd el is készült, de a többször megkísérelt ostrom mindig összeomlott. Herberstein német ezredes csapata élén vakmerő bátorsággal rohamra indult a hídon keresztül, de amint a csapat a rőzse-útnak a várhoz közelebb eső első felére ért, a nagy súly alatt az egész alkotmány süllyedni kezdett, az ezredes és katonái nyakig a vízbe estek, kitűnő cél­pontjául a várfalakon hahotázó töröknek. Ezen a roham-úton többezer keresztény katona hagyta ott az életét, köztük a nagytudású és vitéz Galloni főmérnök is. Mikor a keresztény csapatot a rossz időjárás okozta járvány támadta meg (ami elől az olaszok csapatostól kezdtek megszökdösni), elhatározták egy együttes ostrom vezetését a vár ellen. A vár öt sarok-bástyájához öt irányból,sok ember ­15 Kanizsa ostroma 1601-ben (egykorú rajz)

Next

/
Thumbnails
Contents