Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos - A 48. gyalogezred története, írta Finta József

non, októberben pedig ismét Szerbiában harcol s Szerbia és Montenegró elfoglalása során egész Cettinjéig nyomul előre. 1916 tavaszán Déltirolba kerül és az Assiago-i támadásunk folyamán bizonyítja be, hogy az ezred többi zászlóaljától sem hősiesség, sem eredmény tekintetében, nem marad el. A Pasubio magaslaton őrzi Tirol határait egészen a román hadüzenetig, amikor is az 1. osztrák—magyar hadsereggel harcol Erdélyben az oláhok ellen. 1918 februárjában újólag az olasz harctérre kerül és a vasmegyei 83. gyalogezred kötelékében küzd a háború befejezéséig. • • • A román hadüzenetkor Erdély tudvalevőleg teljesen védtelenül állott. Az olasz hadszíntérről odaszállított kevésszámú csapattest és az anyaországból sürgősen útbaindított menetalakulatok állították meg német szövetségesünkkel együtt, az elbizakodottan előnyomuló oláhokat. A 48-asok is állítottak fel 1916-ban egy ilyen menetzászlóaljat, amely mint az ezred 6. zászlóalja, a hírneves Szivó-dandárban aprította Oláhországon végig a meg veit oláhokat. Ezek teljes leverése után Odesszát tartja megszállva a zászlóalj, itt éri a háború vége. A világháború nagy drámájának utolsó felvonását képező összeomlás a 48. gyalogezredet is romjai alá temette. Épen 195 évig állott fenn az ezred és ha sokszor nem is kimondottan magyar érdekekért szállott síkra, fenkölt gondolkozású tisztikara, — úgy a tényleges, mint a tartalékos — mindig kivette részét a hű kötelességteljesítés nemes munkájából. Az ezred megmaradt tagjai 1924 augusztus 23-án, az ezred világháborús tűzkeresztségének 10 éves fordulója napján leplezték le a felsővárosi templom falába beépített > 48-as hősök emléktábláját«. Felejthetetlen volt ez a lélekemelő ünnepély. Ott ragyogott minden 48-as szemében a szebb és jobb jövőbe vetett megrendíthetetlen hit biztató reménysugara. A magyar katonának 1000 éves, szeplőtelen hírneve, vitézsége, meghalnitudása, hűsége nem szenvedett csorbát a minden képzeletet felülmúló küzdelemben, amelyet egy egész világgal szemben megvívtunk, hanem ezekben a haicokban is magasan lobogtattuk az őseinktől átvett zászlót és szeplőtelenül hoztuk ide vissza Nagykanizsára, amely alatt 1914 augusztus 12-én elindultunk. A 20. HONVÉD GYALOGEZRED

1) A m. kir. 20. honvéd gyalogezred 1886-ban, a 76., 77. és 78. honvédzászlóaljakból alakult. Az ezredtörzs , az I. és II. zászlóaljak állomáshelye Nagykanizsa volt, a III. zászlóaljé Körmend. Volt ezenkívül egy kikülönített század Fiúméban. Utóbbi a honvédség átszervezése alkalmával 1913-ban a pécsi 19. honvédgyalogezredhez került. A 20. ezred tehát Nagykanizsa házi-ezrede volt. 1) Vázlat vitéz Szepessy-Bugsch altábornagy kéziratban lévő hadtörténelmi munkájából : >)A 20. honvéd, gy. ezred háborús történeted. — 230 —