Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos - A 48. gyalogezred története, írta Finta József

1812-ben az ezred Napoleon parancsnoksága alatt Lublinon—Brestlitowsk-on át egészen a Niemen folyóig szorítja vissza az oroszokat ; de Napoleon hadseregének oroszországi összeomlása után Nove-Korczynon át Krakkóba, onnan pedig Csehországba kénytelen visszavonulni. 1813-ban az orosz, porosz és osztrák hadak sorában Drezdánál és Lipcsénél már a nagy Korzikai hadserege ellen küzd. Napoleon veresége után Jéna, a rajnamenti Basel, Franciaországban Dijon, Lyon jelzi a 48-asok győzelmes előnyomulásának útját. 1815-ben a nápolyi királyság elfoglalásában működik közre, majd midőn Napoleon Elba szigetéről meglepetésszerűen ismét Franciaországban terem, Nápolyból tengeren a francia Cannes-ba és Nizzába vitoilázik és a Provence megszállását végző csapatok közé tartozik. Napoleon Waterlooi végleges vereségével a véres francia háborúknak végeszakadt. A 48-asok Veronában, majd Padua és Milano városokban pihenik ki a háborúk fáradalmait, de nem sokáig, mert 1816-ben már Dalmáciában teljesítenek igen kemény és veszélyes szolgálatot. Itt ugyanis a nagymértékben dühöngő pestis terjedésének meggátlása céljából katonai kordont vontak a veszélyeztetett terület köré, hogy a járvány széthurcolását megakadályozzák. A 48. gyalogezred ezt a kordonszolgálatot 2 teljes esztendeig látta el. 1819-ben a kordonszolgálát alól felváltva, ismét Északolaszországban találjuk őket. 1821-ben Rómán át Nápolyba menetelnek s ott a felkelést segítik leverni. A jól végzett munka után 1826-ig a Szicília szigetén fekvő Palermo az új helyőrségük. A következő 22 békeév alatt Északolaszország sok városa, majd Bécsújhely, Bécs, Gráz, Klagenfurt, Tirol, Vorarlberg, Pest, Zágráb, Károlyváros és Fiume városokat járják végig, természetesen gyalogmenetben. 1848 elején újr° háborús felhők borították a láthatárt. A 48-asok zöme Sona, Sommacampagna és Custozzánál, majd 1849-ben Novarránál harcol a győzelmes Radelzky vezérlete alatt az olaszok ellen. Az ezred III. zászlóalja 1848—1849-ben, a magyar szabadságharc alatt, a honvéd hadseregben harcolt. 1850 után Galíciában és Csehországban, majd 1859-ben újra Északolaszországban van. ahol Solferinonál III. Napoleon francia seregével és a piemonti olasz hadsereggel áll szemben. 1866-ban az ezred Custozza elfoglalásánál és a város körüli harcokban tüntette ld magát különösen. Bár az olaszokat teljesen tönkreverték, a königgrätzi csatavesztés következtében egész Olaszországot ki kellett üríteni. A 48-asok Görzbe és Vertoibába, majd Cattaroba kerülnek. 1869—70-ben a dalmáciai Krivosie-i felkelés ismételten alkalmat nyújt a 48-asoknak, hogy magukat kitüntessék. A felkelés leveréséig több alkalommal megütköznek a fanatikus hercegócokkal és ezeket minden alkalommal szétverik, vagy megfutamítják. A magyar-osztrák monarchia a berlini kongresszuson megbízást kapott arra, hogy Bosznia-Hercegovinában rendet teremtsen s így 1878-ban a 48. gyalogezred is mozgósít, felvonul Bosznia északi határán, előnyomul s az Ivacic, Bihacs, Stjena és Pécsinél megvívott győzelmes ütközeteivel a megtisztítására bízott területen teljes rendet teremt. Az okkupáció befejeztével Grázba került az ezred s a világháború kitöréséig Bécs, Nyitra, Komárom, Bruck, Győr, Kőszeg, Pozsony és Sopron voltak az állomásai. Az ezred egyik zászlóalja azonban 1857 óta mindig — 228 —