Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos - A 48. gyalogezred története, írta Finta József

Maradt még Nagykanizsának a világháborúból 57 vitézzé avatott katonája : 20 tiszti és 37 legénységi vitézt avattak Nagykanizsa lakosai közül. A nagykanizsai járás vitézi szakaszának hadnagya vitéz Radnóczy László százados. Maradt ezenkívül Nagykanizsának a maga ezernyi gyászán kívül egy hősi temetője, amelyben az itteni kórházakban elhalt különféle nemzetiségű 1100 hősi halottat temettek szomorú, katonás rendekben egymásmellé. 1924-ben Barbarits Lajos, a »Zalai Közlöny« segéd-, majd felelős szerkesztője a legszélesebbkörű társadalmi mozgalmat indította, gyűjtött, írt, agitált, tárgyalt, hogy a jeltelen, gazvert sír-tömkeleget a város kegyelete sírkövekkel lássa el. A mozgalmat anyagi támogatásával felkarolta az egész város s a fiatal újságíró 1928-ban Mindszent napján 10.452 pengővel lezárta nyilvános számadásait és a hősi temetőt, mindenegyes sírhantot sírkővel megjelölve, ünnepélyes keretek között átadta a város közönségének. A 48. GYALOGEZRED MÚLTJA ÉS SZEREPLÉSE A VILÁGHÁBORÚBAN Irta : Finta József őrnagy A dicső múlttal bíró zöldhajtókás, sárgapitvkés 48-asokról nemcsak azért emlékezünk meg, mert az ezred történelme Nagykanizsa város történelmével sok vonatkozásban szorosan összefügg, hanem főként azért, hogy e rövid kis megemlékezés figyelmeztessen letűnt századok nagy fiaira, kiemelkedő jellemekre és hőstettekre, melyeket könnyen hevülő, de éppoly hamar ellankadó nemzetünk talán már el is felejtett. * * A 48. gyalogezred 1721-ben alakult, miután azonban 1796-ig a római-német császári birodalom területéről egészült ki, ezen korszakkal nem foglalkozunk. 1796-ban ez az ezred feloszlik, de 2 évvel később a 32., 39. és 53. magyar gyalogezredek 1—1 zászlóaljából, Veronában ismét megalakul. Kiegészítését 1798—1857-ig Zala, Vas, Sopron és Moson megyékből, 1857— 1860-ig Zala, Vas és Somogy megyékből, 1860-tól Zala és Vas, majd kizárólag Zala megyéből nyeri. A tűzkeresztségen 1799-ben Veronánál, a franciák elleni háborúban esett át. A hős 48-asok már ezekben a harcokban sok babért és dicsőséget arattak. 1800-ban ismét a vérrel áztatott Lombard síkságon verekszenek Napoleon tábornok csapatai ellen. 1805-ben a harmadik francia háborúban, az Etsch folyó közelében, Caldieronál küzdenek, majd Napoleon jénai és austerlitzi győzelmei következtében, az északi hadsereg megerősítésére Olaszországból gyalogmenetben vonulnak át Magyarországon a lengyel határig. 1809-ben az oroszok ellen Varsó és Thorn bevételénél vesznek sok sikerrel részt, majd a franciák elleni negyedik háborúban, Aspern-Esslingen-néX tüntetik ki magukat. — 227 — 13»