Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

Saly Kálmán rendőri szolgálatra beosztott öreg népfölkelőt, aki fel akart írni egy asszonyt tojásdrágítás miatt. A feldühödt tömeg csak a szurony elől hátrált meg. A bosszú azonban forrott bennük továbbra is. Rákövetkező vasárnapon közel 50 főnyi kiskanizsai sereg behatolt a városháza udvarára, hogy Salyt ott a rendőr őrszobán agyonverjék. A másik vasárnapon meg ököllel, bicskával támadtak a piacon Beke Ferenc közrendőrre, akinek az volt a bűne, hogy elkobzott egy kanna túlmagasra szabott árú tejet. A főkolomposokat később el is ítélte emiatt a törvényszék. Nagy úr volt már ekkortájt a termelő a piacon. Különösen mióta a kanizsai piacra olyannyira jellemző bolgár kertészek konkurrenciája is megszűnt. Tizenheten voltak ezek a bolgárok, egész kis kolónia a vasútvégi bolgár-tanyán, 15 holdas bérletükön. 1913-ban a bolgár-török háború elvitte őket Kanizsáról. Kezdetben a rendőrség naponta razziázott a piacon, közben pedig az árak feltartóztathatatlanul szöktek felfelé. Tavaszon már maximálni kellett az árakat. Erre meg egyszeriben kiürült a piac, a falvak népe idegenből jött ügynököknek adta el termékeit, amiket vonatszámra szállítottak el Nagykanizsa környékéről a legtávolabbi vidékekre. 1915 júniusában valóságos lázadást szerveztek a kiskanizsaiak, városatyáik irányításával és tevékeny közreműködésével, a nagykanizsai piac ellen. Legelőször fenyegetőhangú deputáció jelent meg a városházán, követelve, hogy Kiskanizsára nézve semmiféle árkorlátozásnak érvénye ne legyen. Mikor ezt a követelést elutasították, kijelentették, hogy retorzióval fognak élni. Vasárnap pedig litánia után kihirdették a kiskanizsai templom előtt a nagykanizsai piac legteljesebb bojkottját. Másnap az előcsahosok felállottak a Nagykanizsára vezető út mentén és amelyik kiskanizsai asszony mégis teli kosárral merészkedett volna befelé indulni a piacra, annak a fejéről, kezéből elszedték a kosarakat és árúikat kiborítva, ott a helyszínen összetaposták. Két rendőrt, akik a szorongatott asszonyok segítségére siettek, egy idős asszony vezetésével megrohantak és megvertek. Másnap Farkas Ferenc alkapitány nekilátott a rend helyreállításának. Egyet a főkolomposok közül nyomban letartóztattak, míg a többi már az éjszaka folyamán jobbnak látta kiszökdösni a szőlőkbe. így aztán csak három napig volt teljesen lires a kanizsai piac, a bűnösök felett pedig később a törvényszék ítélkezett. Ugyanezen év augusztusában, amikor dr. Krátky István főjegyző nekifogott a piac megrendszabályozásának, sikerült egy időre némi érvényt szerezni a hatósági áraknak, mert ekkor nemcsak a drágán eladót, hanem az ára felett vásárlókat is szigorúan megbüntették. 1916 júniusában sikerült kisürgetni az áraknak az egész járás területére való maximálását, hogy ezzel letörjék az idegen ügynökök garázdálkodását, de ekkor már az Agricola Molkerei nevű bécsi cégnek bevásárló központja és irodája volt Szepetneken, ahonnét vagontételekben gurult az élelem, főként vaj Bécsbe, holott ugyanekkor Nagykanizsán (melynek környéke annyi vajat termelt egy évben, amennyi megfelelt a város 8—10 esztendei szükségletének), hónapokig voltak tej nélkül még a kórházak is. Ugyanígy eltűnt a piacról a tojás, a burgonya, a gyümölcs s az 1916 júniusi termelősztrájk alkalmával hetekig nem volt a piacon semmi egyéb, csak saláta és hagyma. — 223 —