Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

Őszre már 40 filléres áron verekedtek a piacon a 27 fillérre maximált tojásért, ugyanekkor pedig Kanizsáról 800.000 darab tojást szállítottak egy budapesti pi sk ótagv á r n ak. A piaci mizériák létrehozták a konyhakertek konjunktúráját. Paradicsom, burgonya nőtt a legszebb virágoskertek helyén is. A kir. ügyészség is megcsináltatta 1916 tavaszán a terméketlennek látszó Békástói-dülőben 6 holdon a maga rabkertészetét, amelynek olcsó zöldségei, igen nagy keletnek örvendtek a kanizsai piacon. A Békástónál bérelt a várostól a következő őszön 50 holdat a katonaság is konyhakert céljaira. A város pedig még a törvényszéki palota előtt lévő parkocskát is beültette burgonyával. 1915 júniusában a város 22.000 korona költséggel felállította a hatósági hússzékd, mire 30—40%-os áresések következtek. Az élelmezési hivatal sózott és füstölt ökörhúst, kolbászt, tengeri halakat, sajtot, vajat mért ki a hét meghatározott napjain, majd a darabonként 3 koronás fácán volt az igen kelendő. így sikerült szeptemberre 4.50—5.— koronára leszorítani a marhahúst. MENEKÜLTEK NAGYKANIZSÁN Súlyos teherként nehezedett Nagykanizsára közellátási szempontból a sok kórház és a később érkezett erdélyi menekültek nagy tömege. 1916 szeptember 2-án két különvonattal 1189 asszony és gyermek érkezett Erdélyből Nagykanizsára. Másnap újabb, körülbelül ugyanekkora transzport vagonirozott ki. A társadalom köréből órák alatt többezer korona gyűlt össze, amiből ellátták őket a legszükségesebbekkel. Már az első napon 200 kis földönfutó erdélyi gyermeknek akadt kanizsai nevelőszülője is. A felnőttek pedig, aki tudott és talált, munkát vállaltak, hogy helyzetükön enyhítsenek. Az Ipartestület műhelyt rendezett be és szerszámokat adott a menekült iparosok részére. A betegeket a Keresztény Jótékony Nőegylet vette gondozásába, úgyszintén a gyermekeknek éjjel-nappali otthont tartott fenn. Az élelmezést a kormánytól kapott 10.000 koronával, tömegkoszt formájában a város látta el. Egy hét múlva a menekültek felét kihelyezték Nagykanizsáról a közeli falvakba. Nagykanizsán dr. Szabady Lőrinc törvényszéki bíró vezetésével társadalmi bizottság intézte a gyűjtés, segítés, kiosztás ügyeit. Majd a pénzforrások kimerülvén, a katonás tömegélelmezést is csak ebédre kellett redukálni, azután ellátás helyett fejenként napi 1.50, később már csak 1 koronát kapott minden menekült, kiknek jórészét addigra már magánházaknál sikerült olcsó lakbér ellenében elhelyezni. Az izraelita hitközség 100 menekült teljes ellátását vállalta. Ezek gondviselője Sommer Náthán postafőfelügyelő volt. A Bogenrieder-palotában külön menekült-iroda nyílt meg. A társadalom jószíve szeptember végén cipővel, ruhával látta el a gyermekeket. Október végén a menekültek vissza indultak a felszabadított Erdélybe. 1916 februárban már csak 420 menekült volt Nagykanizsán. Lassan ezeknek egy része is másfelé szivárgott, egy részük pedig azóta már teljesen beolvadt Nagykanizsa polgárságába. — 224 —