Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

érezték) és ezeket olcsón osztotta el az igénylők között. Osztott ki így a város eltenni való paprikától a nyers marhanyelvig és vadnyúlig, mindenféle élelmiszert, amihez csak nagyobb kvantumban hozzá tudott jutni. Különösen fácánból és fogolyból csinált többször is igen nagy forgalmat. 1916. új élelmezési meglepetést hozott : a kenyérjegyet, amely az újra életbelépett 35% keverésű kukoricás kenyérből 240, termelőnek 400 grammot állapított meg napi fejadagnak. A lisztellátást a Franz-malommai kötött szerződés sem biztosította zökkenők nélkül. 1916 február 1-től a szerződés kormányintézkedés alapján érvényét vesztette, mert a város lisztellátását is a Hadiiermény vette át. Ettől kezdve a helyzet még rosszabb lett. Mikor már a helyzet tűrhetetlenné vált. Nagykanizsa lisztellátásának ügyét a vármegye vette kezébe és minden métermázsa Nagykanizsának kiutalt liszt után 2 korona illetéket szedett. Ugyanekkor az ujabb rekvirálás már csak egyetlenegy vagon gabonát eredményezett Nagykanizsán, ami megfelelt a város 3 napi szükségletének. A barna kenyér kilogrammja 72 fillérre szökött, amikor Budapesten még csak 48 fillér körül ingadozott . Akkor állott be csak ismét valami kis olcsóbbodás, amikor a vármegye elengedte a 2 koronás jutalékot és a kereskedőket a városháza épületében májusban megnyílt hatósági üzlet segítségével kikapcsolták a lisztelosztásból. A hatósápi üzletet a dr. Krátky István főjegyző vezetése alatt működő élelmezési ügyosztály vezette. A hatósági üzletben történt a heti lisztkiosztás, amikor naphosszat, esőben, szélben, százával ácsorogtak az utcán a lisztjegyeiket szorongató emberek. A lehetetlen állapotok megszűntetése végett felállított a város négy fiók-boltot, melyek közül egynek ingyenes vezetését a Keresztény Jótékony Nőegylet hölgyei vállalták. Aratáskor népvándorlás indult Kiskanizsára, később külön miniszteri engedéllyel a kanizsai és a pacsai járás községeibe, hogy ki-ki beszerezze egy évre engedélyezett gabonaszükségletét. A júliusban még 41—50 koronában maximált búzát 90—100 koronáért kínálták. Közel 10.000 kanizsai szerezte be évi gabonáját, míg a városnak még így is 19.000 emberről kellett gondoskodnia. Aratás után erősen megindult a gabonacsempészés. Postacsomagokban csempészték ki a kanizsakörnyéki termést a városból. A közélelmezés egyre megoldhatatlanabb problémák elé állította a város vezetőségét. Volt úgy is, — 1916 augusztus végén, — hogy 8—10 napon keresztül egyetlen deka liszt t nem lehetett kapni Nagykanizsán. A féktelen kenyéruzsorának a polgármester úgy igyekezett gátat vetni, hogy 44 fillérért adott lisztet az arra nagvnehezen vállalkozott egy-két péknek, azoktól a kenyeret 50 fillérért visszavásárolta és a hatósági üzletekben, a 70—80 filléres kenyérárakkal szemben, 52 fillérért árusította. Érdekes epizódja a világháború itthoni kenyér-frontjának, hogy 1916 szeptemKiskanizsa — 221 —