Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

évtizedek óta gyűjtögetett 16.000 korona vagyona egy-kettőie elfogyott, akkor a társadalom és a város vezetősége léptek sorompóba s egy hónap alatt újabb 14.000 korona állott a fiók rendelkezésére. A Vörös Kereszt segítségére sietett a József kir. herceg Szanatórium Egyesület is, amely ekkor még Hunyadi-utcai háromszobás helyiségét is, 12 ággyal, hadikórházzá alakította át (itt ápolták Balázs Bélát, a Nyugat-gárdának később Bécsbe emigrált neves íróját is, mikor 1914 októberében súlyos izületi csúzzal hozták haza a szerb harctérről). A Munka Szabadkőműves Páholy Rozgonyi-utcai helyiségét rendezte be 30—36 sebesült részére. Kórház lett a Casino helyiségeiből és rövidesen az iskolákból is. Mikor az első sebesült-szállító vonat (augusztus 26-án a máltai lovagrend 27 kocsiból álló kórház-vonata) átutazott Nagykanizsán, a vonat fogadására megjelent közönség a vasúti vendéglő összes készletét, az utolsó d?rab kenyérig megvette és kiosztotta a sebesültek között. Három nappal utóbb hozták az első transzportot, 102 sebesültet Valjevo alól, a kanizsai kórházakba. A város közönsége a polgármesterrel az élén ment ki elébük óriási tömegben az állomásra és senki nem ment üres kézzel, úgyannyira, hogy a katonaság már kénytelen volt eltiltani az élelmiszer-adományok kiosztását és inkább ágyneműket kért a sebesültek részére. A bérkocsik ingyen hordták be a legnehezebb sebesülteket, a többit meg négyesével társzekereken szállították be a kórházakba. A forrón tűző nap ellen a közönség a hosszú úton végig ernyőket és falombokat tartott a hősök fölé, kik közül pedig csak három értette a magyar szót, a többi a Monarchia nemzetiségi vidékeiről való, más anyanyelvű katonája volt a magyar hadseregnek. 1914 szeptember közepén már ezer sebesültet ápoltak Nagykanizsán, de még csak kettőt temettek el. A harcterek pedig ontották tovább 100—400-as csoportokban a sebesülteket Nagykanizsa kórházaiba. Az összes karitativ egyesületek csupán a sebesültek helyzetének enyhítésére fordították teljes anyagi és erkölcsi erőiket. A Vörös Kereszt 1915. folyamán 11.000 sebesültet kötözött át a vasúti állomáson és cca 25.000 kapott átvonuló szállást és élelmezést. Szekeres főorvos a betegek körül, ZJnger-l'llmann Elek egyesületi pénztáros pedig a szükséges anyagiak előteremtése körűi, a kanizsai hölgyek önfeláldozó gárdájának segítségével naponta új és új csodát produkáltak. 1916 januárig a Vörös Kereszt égisze alatt és vele karöltve működött a leányok Fehér Szív Egyesülete, amely 1915 végéig 3000 koronát költött el hadi jótékonysági célokra. A Casino százágyas kórházában 1915-ben 1399. a Munkapáholyban 31 ágyon 450, a Szanatórium Egyesület 27 ágyas kórtermében 514 sebesültet ápoltak. A háború kitörésétől számított első kilenc hónap alatt 30.830 sebesült és beteg vette igénybe a nagykanizsai Vörös Kereszt és fiók-kórházainak szolgálatát. Ezek közül 1915 végéig 190 került ki a nagykanizsai katonatemetőbe. A katonai tartalékkórház ugyancsak tömve volt sebesültekkel. Csak 1916 év októberére szabadultak fel az iskolák és egyesületi helyiségek, amikor is az összes sebesülteket, betegeket — 3600 volt ekkor a számuk — az elkészült új, hatalmas katonai kórház-városrészbe (mai barakktelep) vitték át. — 216 —