Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

A KÖZPONTI JÓLÉTI IRODA MŰKÖDÉSE Nehéz probléma elé állította a város vezetőségét, különösen a háború első hónapjaiban, a kenyérkereső nélkül maraat Ínségesek ellátása. A polgármester, a városi képviselőtestület, a társadalom és egyesületek bevonásával, már 191 í augusztus 8-án megalakította a Jóléti Bizottságot Elnöke Dobrovics Milán volt, aki a hadsegélyezés kanizsai organizációját rövid idő alatt az egész országban páratlanul állóvá fejlesztette. Nagykanizsa város Központi Jóléti Irodája 16 ügyosztályra osztva, hatalmas apparátussal végezte a mindegyre sokasodó feladatokat, miket reá rótt az egyre fokozódó háborús nyomorúság. 1. Az elnöki osztály intézte az államsegély kiutalását, ahol szükség volt rá. Naponta rengeteg írásos és szóbeli kérvény érkezett a Jóléti Irodához, amiket az elnöki ügyosztály intézett, irányítva a gyűjtéseket, társadalmi akciókat. 2. Az államsegély-osztály 1915 júliusában 833 családról gondoskodott. Itt tartották nyilván a veszteségi lajstromokat. 3. A társadalmi segélyezési osztály gondjába azok a családok tartoztak, amelyek az állami segély mellett még éhenpusztulhattak volna. 1915 júliusáig 26.000 koronát gyűjtöttek össze társadalmi segélyekből, 4. Igen fontos szerve volt a Központi Jóléti Irodának a Népiroda. Munkaközvetítés, ingyenes orvosi és gyógyszer ellátás, ingyenes jogsegély, tudakozódósok és levelezések intézése voit legfőbb munkaköre. 5. Külön utcai helyisége volta hadsegeiyző-osztálynak is. Ez az osztály gyűjtötte a harctereken küzdő katonák részére a különféle téli holmikat, valamint üyenek készítésével is foglalkozott. A hadsegélyző végrehajtó lelke Farkas Vilma volt, aki a téli társasélet megindultával hadsegélyző-esték sorozatát is rendezte, egészen a háború végéig. A legnagyobb háborús rendezés volt az 1915. évi szentistvánnapi huszas-nap (három héttel előbb a nagykanizsai 20. honvédgyalogezred 8. századának egy tisztijárőre vonult be elsőnek LubJnba). Más alkalommal füsttelen napokat rendezett a hadsegélyző, amikor ki-ki a napi dohányzási költségét adta hadsegélyezési célokra. Majd állandó gyűjtő-szekrényeket állítottak fel a két legforgalmasabb utcasarkon, ahol olvasnivalót, trafikot, pénzt gyűjtöttek a sebesültek részére. A megalakulástól számított első hat hét alatt 639 adakozó 11.754 koronát adott össze a Vörös Keresztnek és 1546 adakozó 20.617 koronát a hadbavonultaknak. A »Zala« — habár egyes számait hadiérdekből többször elkobozták — gyakoii rendkívüli kiadásainak minden elkelt példánya után 1 fillért, a sörgyári tisztviselői kar a háború tartamára fizetése 2%-át ajánlotta fel hadsegélyezési célokra. Ugyanerre a célra a kávéházakban minden vendégtől 2 fillért szedtek az ecélra kiadott számolócédula áraként. Később a mozijegyeken gyűjtött így a Jóléti Iroda a vak katonák részére. Államsegélyben 1914 augusztus közepén 149, szeptember elején 516 család részesült. 1915 júniusában már 833 volt a hadisegélyre szorult családok száma. 1915 pünkösdjére 10.000 doboz cigaretta ment ki a harctérre. Ugyanez év karácsonyán 11 ládában 2036 szeretetcsomag ment ki a jóléti irodából a frontra a 20-asoknak és 2010 csomag a 48-asoknak. Itthon pedig ugyanekkor 2000 katona kapott egy-egv doboz cigarettát, 1200 sebesült, valamint hadbavonultak 1400 családtagja kapott különféle ajándékokat, 100 iskolásfiú és 100 iskolásleány pedig — 217 —