Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos
áldozatot meghozott, laktanyákat építtetett, 1) csak hogy minél több katonaságot tudjon falai között letelepíteni és ezáltal a város gazdasági életét előbbre lendíteni. Talán a régmúlt évszázadokon át szüntelenül háborúk vérharmatával öntözött kanizsai föld szellemét ébresztette fel ebben a városban, 1914 rekkenő nyarában, a szerajevói két revolverlövés világot reszkettető hangja. A döbbenet és a gyász első napjainak csendje már közeli vihar jóslataként ült meg a város közgyűlési termében, ahol 1914 július 4-én délelőtt a képviselőtestület rendkívüli gyászközgyűlése mélységes csendben parentálta el a trónörökös párt. A gyász csendje azonban csak rövid ideig tartott Nagykanizsán, hogy átadja helyét a háborút követő tüntetések extázisának. A béke egyhangú életébe süppedt Nagykanizsa egyszerre olyan képet öltött, mint a megbolygatott darázsfészek. Mindenki lelkesedett és mindenki optimista volt. íjc Hí A határmenti katona-város nem először nézett szembe a háborúval, az utolsó évtizedek alatt sem. 1878 szeptemberében a 48-asok több századát vitték le Boszniába. (Ekkor született meg a nóta : »Megy a gőzös, megy a gőzös Boszniába . . .« Békében azután »Kanizsára« ment a gőzös). A kanizsai társadalom egyszerre megmozdult akkor is, mintha új lelket öntöttek volna belé. Az egyesületek egyik segély-akciót a másik után indították útba az özvegyek, árván maradott kanizsaiak segélyezésére. Az Izraelita Nőegylet 500 forint ára kötszert és élelmet küldött Bródba a kanizsai katonáknak. 1908 telén megint boszniai háború szele fújdogált. Az állomáson csupa ágyúkkal megrakott szerelvények dübörögtek át dél felé és Nagykanizsa izgalommal figyelte a csapat-összevonásokat. Tavaszra 1200 tartalékos vonult be a 48-as laktanyába. A város szabályos mozgósítás képét mutatta. A zászlóalj április végén jött vissza Boszna-Bródból. Míg odavoltak, az egyesületek versengve küldtek utánuk mindent, amire táborba szállott katonának szüksége lehet. A kaszárnyák és a vasút mutatták 1914-ben legelőször a háborús készülődés előjeleit. A július 20-tól szeptember 7-ig tervezett nagy-gyakorlatról hidak őrzése címén a katonaság nagyrésze itthon maradt. A zsúfolt vonatok több órás késéssel futnak be és rendőrhatósági igazolvány nélkül nem lehet Nagykanizsáról a határ felé továbbutazni. Ugyanekkor a MÁV gyorsvonatot állít be Nagyakanizsán keresztül Budapest és Fiume között. A József főherceg-úti 20-as, valamint a Sugár-úti Károly (48-as) laktanyában (mai gimnázium-épület) egyszeriben soha még nem látott élénk élet kez*) L. »Köz- és magánépítkezések« c. fejezetben. — 213 —
