Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

ment, mert a »már összve szedetett személyekből a két Kanizsára esett újjoncz szám úgyis kikerül« s az így előállított 19 rekruta költségeit a sor alá kerültek szülei felosztva megfizették. 1) 1852-ben a megyei főnök felhívta a várost, hogy saját költségén sürgősen lovas­kaszárnyát építtessen. A város azt felelte, hogy szívesen épít, de csak úgy, ha a kor­mány megfelelő kölcsönt biztosít, mert — a városnak pénze nincsen. 2) A katonaság vonulása, sürgése-forgása csak az ötvenes években hagyott alább valamennyire, de már 1861 tavaszán »olly koholyt hírek támadtak, mellyek szerint külömbféle megtámadások és rendzavargások lettek volna alattomban kitűzve« és ezek a koholt hírek, ha egyébre nem is, arra feltétlenül jók voltak, hogy a várost újra katonaság szállja meg. A meg sem hallgatott városi elöljáróság »a Várost minden ok nélkül megszálló cs. k. katonaság isméti eltávolítása végetU (a protocollum registe­rében »harácsoló katonaság« áll) tiltakozó feliratot terjesztett a vármegyéhez. 3) A beszállásolásokon kívül katonai építkezésekért is zaklatta a hadvezetőség a városi tanácsot. A kórházat sikerült a vármegye tulajdonát képező emeletes házban, a Zárda-utca és Király-utca sarkán elhelyezni. 1863-ban puskaporos­tornyot kellett a városnak építenie őrszobával, a Sipa-dombon. 4) 1868-ban a város árverésen megvette a Tizenhárom-városi két nagy vármegyei magazint 4951 fo­rintért, azzal a céllal, hogy a Szentgyörgy vári-utcai kisebbikben »városi mérlegelési hivatalt« állítsanak fel nyilvános »mázsálóval és csapszékkei«, a másikat pedig át­adják a sokat sürgetett katonai raktár céljaira. Ugyanekkor határozták el azt is, hogy a pesti-utcai katonai istállóból a város laktanyát építtet?) A kaszárnyaépítésre vonatkozó tervek ettől kezdve egyre komolyabb formát öltöttek és 1869-ben már a hadügyminisztériummal folytak a tárgyalások. 6) Érdekes, hogy 1869-ben a városi tanács és a városi lakosság nem voltak egy­nézeten a katonatartás terheit illetőleg. Amikor a hivatalos várost megkérdezték, hogy volna-e helye a 70. és 78. honvédzászlóalj törzsének és egy-egj^ századának Nagykanizsán való letelepítésére, a város azt felelte, hogy a rengeteg beszállásolás miatt ez már teljességgel lehetetlen. Ugyanekkor a városi lakosság sok aláírással kérvényt adott be, hogy igenis tegyen a tanács lépéseket az egyik zászlóalj ide­helyezése iránt. A tanács helyt adott a lakosság indokainak és elhatározta, hogy szívesen épít laktanyát is, az idetelepítendő honvédeknek. Év végére csakugyan a 78. honvédzászlóalj székhdye lett Nagykanizsa s a legénységet a Zöldfa vendéglőben helyezték el, addig is, míg a pesti-utcai lóistállóból laktanyát épí­tenek. A zászlóalj parancsnoka a városban nagy népszerűségnek örvendett Inkey Kázmér volt. 7) 1876-ban a nagykanizsai helyőrség 700 fő, fegyvergyakorlatokra bevonult 1800, nyár végén újabb 1800 tartalékos, ezeken kívül 3 zászlóaljat koncentráltak ide, valamint a 48. gyalogezrednek 800 újoncát itt képezték ki, úgy hogy a város min­den úton-módon igyekezett tiltakozni, amikor megtudta, hogy még a 4. huszár­ezred is Nagykanizsára van irányítva gyakorlatra. 8) A következő évtizedekben már nem félt Nagykanizsa a katonaságtól, sőt minden *) 1850. 1107. jkv. 2) 18-52. 653. és 706. jkv. 3) 1861. III. 11. kgy. és 1861. 45. tanácsi jkvek. 4) 1863. 100. jkv. 5) 1868. III. 2. és IV. 20. kgy. 6) 1869. VIII. 10. kgy. 1869. VIII. 16. és X. 1. kgy., és 132. közösügyi jkvek. 8) 1876. 297. tanácsi jkv. — 212 —

Next

/
Thumbnails
Contents