Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos
a város 24 katona-rab befogadására alkalmas fogházzá építette át az egyik régi városi istállót. A katonaság és lovaik élelmezésére jelentékeny számú porciókat kellett a vármegyének Nagykanizsán létezett életes-házához a városnak havonta beszolgáltatnia. 1834 májusában 750 font kenyeret, Tapolcára 450 porció zabot és 480 porció szénát kellett állítani. Júniusra 500 font liszt, 300 porció zab és 300 porció széna volt a kanizsaiakra kivetett kvóta. Júliusban 1513 font liszt, 269 porció zab, és ugyanannyi széna volt a járandóság. 1) A kincstártól járó kvártélypénzt és egyéb megtérítéseket a város mindannyiszor hosszas sürgetésre kapta meg. így 1832—33. esztendőre szálláspénz fejében 2220 forint 28 krajcárt hozott a főjegyző Zalaegerszegről. Ezt az összeget az utcabéli tanácsosok osztották szét, előbb azonban a város mindenkinek a járandóságából levonta az adó- és árenda-hátralékokat. 2) A kvártélymester teendői egyre sokasodván, azokat a bíró helyett, hol a strázsamesterre (városi őrmesterre) bízták, hol külön kvártélymestert is iktattak a városi magisztrátus státusába. 1842-től kezdve a katonai elszállásolást végleg a külön rendszeresített kvártély mesterre bízták. 3) A szabadságharc után a palétát egyharmadrészben az uraság, kétharmadrészben a város fizette. így 1850 február 12-től ápiilis 12-ig 5300 porció széna, ugyanannyi porció zab és szalma volt kivetve Kanizsára. A város most már nem természetben szolgáltatta be mindezeket, hanem szerződést kötött egy-egy szállítóval, a város pedig pénzben szedte be polgáraitól a megfelelő összeget. 4) A katonai kórház céljaira igénybe vették a szentferencrendiek kolostorát is. 1850 augusztus 20-án Bogyay kormánybiztos felhívást intézett a városhoz, hogy mivel »a cs. kir. katonabetegek ... a Szt. Ferencziek Kolostorában meg nem férhetnének«, a tanács jelöljön ki helyet a katona-kórház számára. A városban azonban nem találtak megfelelő helyet. Egyébként is — mondja a város indokolásában »betegek helye nem városban, hanem kint a szabadban lehet Icgczélszerűbb, ahol a betegek külömbféle nyavalyájoknak kigőzölgései az egésséges emberek egésségét nem veszéleztetheàk s a betegek is friss levegőt szívhatnak«. Épen ezért a város ajánlotta, hogy vigyék a betegeket a kiskomáromi katona-kórházba. 5) Az egészséges e katonák tartásától pedig úgy igyekezett újfent menekülni, hogy »többen itt helyben a katona- és lótartás végett istállóikat lerontják, hogy attól mentek lehessenek.« •V kormánybiztos azonban csakhamar rájött a turpiságra és elrendelte, hogy a lebontott istállókat újra fel kell építeni, aki pedig erre nem hajlandó, annak megfelelő számú katona elszállásolási költségeit készpénzben kell megfizetnie. 6) Annyit mégis segítettek a kanizsaiakon, hogy 1850 végén Kohn Lajostól évi 120 forintért kibérelt a vármegye egy ötszobás lakást katonai kórház céljaira. így az ispita-ház és a magánházak felszabadultak a beteg katonák tartása alól. A katonakórház utóbb évi 150 forint bérért Nöthig János házában volt. 7) A kanizsaiaknak maguknak is kellett katonát állítaniuk. 1850-ben 19 újonc volt kivetve Nagykanizsára. A »besorozási rendelet 5-ik §-a következtében húzás alá kerültek« szülei mind úgy nyilatkoztak, hogy »készek inkább fizetni, csak hogy jónevelésű gyermekeiket a katonaságtul megmenthessék«. Ez annyival is könnyebben M 1834. 424. jkv. 2) 1834. 941. és 948. jkv. 3) 1842. 24. jkv. . *) 18-50. 125. jkv. 5) 1850. 780. jkv. «) 1850. 841. jkv. 7) 1850. 1050. jkv. — 211 — n*
