Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos

erre a célra.

1) Ebben az esztendőben 12 rekrutát kellett a városnak állítania. Elküldött Zalaegerszegre 9 összefogdosott csavargót és notórius verekedőt, instálva egyben, hogy 3 rekrutát számítsanak le a kivetett katona-kontingensből, mert a mult állításkor Nagykanizsa valamiképpen hárommal többet küldött. A számítás azonban nem sikerült, mert a kilencből csak három vált be Zalaegerszegen, úgy hogy a város katona-állítási gondjai újra kezdődtek és »meghagyatott minden utcabéli Tanátsos urnák, hogy a még hátra lévő 6 Katonának kiteremtésirül gondolkodjanak.« 2 ) 1908 Böjtmás-havának 13. napján »a régen várt és olasz fogságban mulatozott mintegy tiz Ezer főből álló oroszok hadi seregének első felekezete minden erejével és hadi készületjeivel« Nagykanizsán pihent meg.

3) A következő évben a nemesi insurrekció költségeire ezer és néhányszáz forintot ajánlottak fel Kanizsa lakosai, a város pedig verbunk útján 10 lovaskatonát ajánlott fel. A kivetési lajstromokból az igen szegényeket és a zsidókat kihagyták. Utóbbiakat azzal az indokolással, hogy »az egész zsidóság magát kihúzta« egyéb közterhek viselése alól is, tehát most »ne ditsekedhessenek azon, hogy ők is az ajánláshoz concurráltak«. A zsidók ugyanis »kiknek házon kívül más mezei gazdaságuk nincsen«, azonkívül a molnárok és az uradalom fenhatósága alá tartozó egyéb árendások m katonaság terhétül föl oldoztattak«, aminek ellenében csupán 2 garast fizettek adójuk minden forintja után. A forspontozás alól azonban csak 1810-ben mentették fel őket, bár a lakosság többi része minden utat-módot megkeresett, hogy tiltakozzék eme privilégium ellen.

4) 1810 július 3-án a vármegyei pénztár Nagykanizsára menekült az ellenség elől. Deák Péter megyei főadószedő vitte a kasszát Balatonszentgyörgyre, onnét hozta Nagykanizsára. Az egész város zsúfolásig tömve volt katonasággal. A város kénytelen volt a szent János templomot is, a városháza tanácstermét is élelmiszerraktárnak átadni. Az esküdtek utcánként jártak, házról-házra két-két katonával és lepedőket, szalmazsákokat varrattak a hadsereg részére. A forspont-terhek annyira megnövekedtek, hogy a város a vármegyéhez fordult, hogy kötelezze a zsidókat is a forspont és egyéb terhek egyenlőarányú viselésére.

5) A Radetzky-huszárok stabia és egy és fél svadronja 1811 novemberéig maradt Nagykanizsán. Amikoi elmentek, a kimerült város kétségbeesve instanciázott, hogy a következő hadsereget más útirányba masiroztassák.

6) A beteg katonák is szanaszét elkvártélyozva, magánházakban feküdtek, nem egyszer okozva veszedelmes járványokat. 1816-ban a város kérte, hogy a Kiskomáromban épített katonai ispotályba vigyék a beteg hadfiakat, akik ekkor már a szűkös városi ispitaházat is elfoglalták. A vármegye el is rendelte a katonai betegek elszállítását, de haszontalanul. Egyben értesítette a várost arról is, hogy a beszállásolás alól semmi szín alatt nem tudja a várost mentesíteni.

7) Az elszállásolás gondja a városi kvártélymesteré volt. Ez a tisztség össze volt kötve a birói hivatallal. Messze vidékről Nagykanizsára hozták a katonai foglyokat is. Ezért 1825-ben *) 1802. 2. jkv. 2) 1808. 114., 115. jkv. 3) 1808. 140. jkv. 4) 1812. 27. és 127. jkv. 5) 1810. 293., 301., 411., 438. és 454. jkvek. e) 1811. 323. jkv. ') 1816. 596., 644. és 1818. 166. jkvek. — 210 —