Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos
Továbbá eskü alatt vallja még, hogy az állatok kihajtása előtt Szent György napján fenti vádlott egy dézpa vizet vett, egy teknőt, egynéhány lakatot, ezen tárgyakkal a vádlott a kapu alá lépett és amikor kihajtották (tisztességgel mondva) a teheneket, minden darabot vízzel lelocsolt, midőn pedig este a tehenek hazamentek, az egész faluból a tehenek a Malykné udvarába mentek, honnan a vádlott kihajtotta és ezeket a szavakat mondotta : »Hej, hej, jámbor tehenek, legyetek az én hasznom/« Mindennek dacára, midőn a vádlott előtt mindez a harmadik examináció alkalmával felhozatott, ő ezeket tagadta. Végitélet : Miután fentemlített vádlott, Molnár Marinka nemcsak saját vallomása szerint az országos törvénykezési rendtartás 23. cikkelyének első részénél fogva meg tartatott vallatást néhány pontra vonatkozólag kiallta, hanem a bűnperben suját gytrmekt által ib rábizonyíttatott és még hozzá két kifogástalan tanú eskü alatt igaz vallomást tett, — ennek következtében, — mivel a gonoszt megbüntetni már magában az Isten iránti tisztelet is megparancsolja — ez a gonosz személy, hasonló istentelen személyek visszarettentésére, kik az ördög valutásaiban his/.nek, a jámbor állatok hasznát elvarázsolják és rossz időt csinálni és elhárítani tudnak, — egy torturára egyhangúlag ítéltetett és őt az országos törvénykezési rendtartás 60. cikk második részénél fogva a pontok igaz voltára kínvallatás alá vétetni elhatároztatott. Ha most már a vádlott nem vallana többet, akkor (mint istentelen) a mester keze álial lefejeztessék, teste a máglyára helyeztessék és így ilégetiessék. Ha pedig a vádlott az országos törvénykezési rendtartás 60. cikke második részében foglalt »Freystuk« szerint a kínzatás alatt többet, t. i. a » Pactum cum Diabolo«-t bevallaná, akkor a vádlott máglyán élve elégetendő. És ezt jog szerint. •Johann Georg Schiffer Rathsverwandter, Johann Bernhardt, Mariin Wundszom, Paid Palastják, Thomas Jámbor. Georg Pulay elöljárók, Joseph Fürst Wachtmeister der Stadt, Johann Lanstják . . . meister, Andreas Manner Stadt-richter és Georg Báchmegyey der Zeit Praeffect und Praeses.« * * * Egy hónap múlva már újból boszarkánypörben ítélkezett a kanizsai bíróság, amely azonban ez esetben már kevésbbé szigorú ítéletet hozott. Ebben a pörben is szerepel azonban a víz-próba, ami abból állott, hogy a boszorkányt kivitték a városban lévő valamelyik nagyobb pocsolyához, (amilyen volt az Eötvös-téri Sárectenger, a Ciglenice-tó, stb.) és ezeknek embert elnyelő vízébe egy kútgémszeiű szerkezettel beledobták a delikvenst. Amelyik nem merült el a vízben, arról többet a szenteltvíz sem mosta le a boszorkány nevet. * * * A városi bíróságon kívül kisebb hatáskörben fenyítő hatalommal bírtak a céhek is a maguk tagjaira, valamint a »szentszék« (plébánia). Ez utóbbiaknak a tanács, — 163 — il"
