Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

cikk első részénél fogva inkvizíciót és exament tartottunk egy jött-ment gvanus személlyel, névleg Molnár Marinkával. Mint következik : 1. Mit rakott estefelé a Bugvás-féle kertben a prefektus úr tehenei alá ? 2. Miért vallotta be önként, hogy Malyk Menyhért úrnál a parázstartó helyen el ak art égetni valamit, ami nem akart elégiú (jóllehet az szalmából volt)? 3. Mi okból töltött meg Malykéknál három tököt vízzel és miért akasztott sok friss csalánt a kéménybe és emellett rejtelmesen mondott valamit és a mosó-pléht miért akasztotta fel ugyanoda? A vallomás : Az első pontról való tudomását elismeri, miután erre amúgy is élő tanuk vannak. A második pontot bevallja. A harmadik pontot kvalifikálja és azt vallja, hogy a Málykné praktizált volna ilyesmit, oly indokból, hogy az esőt akarta megszüntetni. Ezen önkéntes vallomásra a személy még ugyanazon a napon a vízhez vezettetett és megtétetett vele ismételt négyszeri bemártással a próba. Hol is sok nép, úgyszintén a tekintetes tanács kirendelt bírái előtt a személy mint toll úszott a vízen. Eodem anno, e hó 20-án fenti három pont felett, — további bírói kihallgatás tartatott és a vádlott szigorú vallatás alá vétetett. Azonban ő nem felelt egyebet, minthogy mégegyszer fürösszék meg és akkor bizonyára a víz fenekére fog merülni. A többit peaig mind tagadta, jóllehet ez már általa az első vallatásnál elismertetett. NB. A vádlott leánya, Éva, 19 éves, vallomást tesz, hogy a vizsgálat 3. pontja valósággal igaz és emellett még azt is mondja, hogy egy nagy záporeső azonnal megeredt. Eodem anno, f. hó 22-én. A harmadik kihallgatás szabályosan megtartatott. Előzőleg pedig a tanuk eskü alatt kihallgattattak és a pontokra vonatkozólag kikérdeztettek. Először is a becsületes Jagoretz György az eskü letétele után önként tesz vallomást, hogy ő a fent nevezett vádlottnőt helyben Kanizsán a prefektus úrnak (tisztességgel mondva) a tehenei között látta estefelé és meg is akarta fogni, de nem birta utolérni. Mely időtől fogva (tisztességgel mondva) a tehenek tejüket el is vesztették. A má«dk tanú, névleg Balog Katalin eskü alatt vallja, hogy amit a vádlott cselekedett, nemcsak látta, hanem közreműködni is kénytelen volt abban, ami a harmadik vádpontban leírva van, csakhogy a következő módon : Minapában midőn a Matykné szolgálatában állott, mostak éppen és az eső nagyon erősen esett, erre a vádlott ajánlatára a Malykné a tanúnak megparancsolá, hogy friss csalánból vegyen három csomót, úgyszintén embed hajból egy csomót ét> egy tököt és a tökben mosóvíz vala és még több más is, azonban ő nem tudja, hogy mi volt még benne, — item még egy mosópléht is a fenti tárgyakkal együtt a kéménybe akasszon, mire az eső azonnal el is állott. — 162 —