Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

Jdentés Bécsbe a méltóságos Udvari Kamarához. Méltóságos Csász. Udvari Kamara ! Kegyelmes Uraink ! A mellékelt bűnpör irataiból a Méltóságos Csász. Udvari Kamara kegyesen meggyőződést szerezhet arról, hogy miképen esett meg itt egy emberölés és hogy a bűntettest letartóztattuk és elítéltük. Minthogy pedig ez a város a pallosjogot a Méltóságos Udvari Kamarától nyerte, ennélfogva ilynemű perekben a megerősítést és a további rendelkezést onnan kell, hogy alázatosan elvárjuk. Azért tehá+ a, Mélt. Csász. Udvari Kamara elé terjesztjük azt a legalázatosabb óhajtásunkat és kérelmünket, kegyeskedjék az említett pert átvizsgálni és kegyesen intézkedni afelől, hogy abban a továbbiakra nézve mi a teendő. A Méltóságos Csász. Udvari Kamarának Canisha, 1716 május 12-én. Legalázatosabb hódolói: N. N. bíró és tanácsbéliek. Titulus : A Mélt. Csász. és Kir. Udvari Kamarának a legalázatosabb hódolattal kézbesítendő Bécsben. * * * Az első kanizsai protokollumban, néhány lappal odébb még egy, eddig ismeretlen utalást találunk a városi bíróság pallosjogára vonatkozóan. A németnyelvű bejegyzés magyarra fordítva a következő i

1) »1716 május 16. Horváth Istókot, aki a » Vorstadt« innenső részében lakik, a fenti napon a bíró és az összegyűlt tanácsosok néhány, az anyósával elkövetett házasságtörés miatt, Pollay György városi elöljárónak kívánságára és udvarias kérésére, csupán 30 forintra büntették meg és azt Pollay úr hiánytalanul be is fizette, miért is Horváth Istók a városi hatóság előtt egy biztosítólevelet adott néki, azzal a bennfoglalt föltétellel, hogy ha ő, Horváth Istók ezután is mégegyszer ilyesvalamit ismételten elkövetne, akkor a törvény szerint halálra legyen ítélendő . . . Canischa, kelt mint fent. N. N. bíró és elöljárók.« * * * Boszorkánypörökben is hozott halálos ítéleteket a nagykanizsai bíróság, sőt égettek is boszorkányokat a Vári-réten. Szájhagyomány szerint egy alkalommal egyszerre három boszorkányt égettek el a kanizsai bíróság ítéletével. írott emlékeik is vannak a kanizsai boszorkánypereknek, melyeket ma is a városi múzeum ban őriznek. íme az egyik, amelyben kettős halálra, lefejezésre és elégetésre ítélték a vádlottat :

2) »Anno 1714 október 19. A tek. Zalamegyében fekvő kiváltságos Kanizsa városban mi alólírottak — mint kirendelt bírák és esküdtek — az országos törvénykezési rendtartás 23. l) 1690. évi protocollum 77. oldal. 2) U. o. 61. oldal. (Magyar fordítás Hali* : Zalai Krónika IV. 307. old.) — 161 il