Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

Ezekben a zavargós időkben Szepetnek községben egy lovat lopott, amiért ott elfogták és onnan a légrádi börtönbe vitték. Ott azonban feltörte a tömlöcöt és megszökött. Tudja-e hogy most miért van letartóztatva? Természetesen, mégpedig azért, mert Szillárka Pali (»Balli«) nevezetű itteni polgárt megölte. Az eset úgy történt, hogy Szillárka Pali marháját, melyet kertjében kártételen ért, zálogba hajtotta, de nevezett Szillárka Pali a marhát az esti harangszó után az udvarból hazaterelte. Ö erre utána ment, hogy a marhát ismét elvegye, de a megölt ezt nem engedte, hanem a vádlottat bottal vagy ostorral ütlegelni kezdte, mire Majorics őt megölte akként, hogy a kezeügyében lévő nagy bottal fejbevágta és karjára is ütött, úgyhogy az nyomban meghalt. A hullát az esküdtek szabályszerűen megvizsgálták és azt találták, hogy a felső koponyarész teljesen szét van roncsolva, a karon pedig zúzódások vannak. Mi késztette erre a cselekedetre és korábban is ellenségeskedésben voltak-e egymással? A megölt ugyan állandóan gyűlölködött ellene, éspedig először azért is, mert Szillárkától 2 fatuskót eltulajdonított, másodszor azért, mert Szillárkának egy disznaját, melyet káron ért, lelőtte, harmadszor pedig azért, mert a megöltnek fiát, ki őt gyalázó szavakkal illette, egyízben jól elverte. A vádlott azonban soha sem volt ellensége. Ezzel szemben azonban Wundszom úr felesküdt tanácsos hivatalos lelkiismeretére hivatkozva kijelentette, hogy mikor előtte, Wundszom úr előtt, a fatuskók tárgyában egyezkedtek, vádlott kifejezetten azt mondta, hogy addig ebből nem lesz egyezség, míg közülük valamelyik meg nem hal. Nem koveteii-c el ezenkívül más gyilkosságokat, vagy űzött-e- varázslásokat ? Szándékos ölésről nincs tudomása, de egy alkalommal négy társával a légrádi hegyben, lopva, éjjeli alkalommal egy bognárt és két kovácsot kifosztottak, összes ruháikat elvették, miután más egyéb azoknál nem volt. Ezután beidéztetett Bencsik György csizmadiasegéd, a megöltnek sógora és vallomást tett arranézve, hogy mikor a vádlottat Homokkomáromnál el akarta fogni, ez a nála lévő fejszével erősen védekezett és ha a tanú nővére a fejszét ügyesen el nem kapja, ugy a vádlott a tanút is megölte volna. Látták ezt a jelenlévők közül is sokan, különösen Takács Ferenc tanácsbeli és Szabó Marián kültanácsos és még többen. Végítélet. Minthogy a fenti vizsgálatból világosan kiderül, hogy Majorics András vádlott az ölést szándékosan követte el, amit az összes körülmények és tanúvallomások bőségesen igazolnak, azért tehát, különös tekintettel arra, hogy őt más bűncselekmények is terhelik, ezen tekintetes városi bíróság és összes ülnökei egyhangúlag úgy ítéltek, hogy vádlott megérdemelt büntetésképen és másoknak példaadásul karddal kivégeztessék, teteméi pedig a kivégzés helyén temettessék el. Canischa, kelt mint fent. N. N. bíró és tanácsbeliek. — 160 —