Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos

nemzeti egyesülés párti) 4938, dr. Krátlcy István főjegyző (pártonkívüli) 4045, Karlovics József földműves (kisgazdapárti), 1743 szavazatot kapott. A pótválasztáson dr. Krátky István kisebbségben maradt s így Ujváry Géza lett Nagyakanizsa nemzetgyűlési képviselője. Ujváry Géza régi nagykanizsai földműves-család leszármazottja. Már édesatyja, Ujváry Illés, különösen mint iskolaszéki tag, tevékeny tagja volt a városi közéletnek. A szorgalmas, józan, nyilteszű földműves-család rövidesen tekintély lett mindkét városrész kisgazda-társadalmában és vezető pozícióját mindmáig megtartotta. Ujváry Géza, mint a városi képviselőtestületnek, a törvényhatósági bizottságnak tagja, a városi mezőgazdasági bizottságnak elnöke, ma is vezére a kanizsai kispolgárságnak, főként a kiskanizsai földműves-polgárság számbelileg is tekintélyes tömegének. Az 1920. évi választások küldték be a parlamentbe Nagykanizsáról dr. Hegedűs Györgyöt, a letenyei választókerületnek halála után vitézzé avatott képviselőjét. Hegedűs György 1883-ban Kiskanizsán született, ahol 1913-ban ügyvédi irodát nyitott. A világháború után sok kitüntetéssel és két sebesüléssel ékítve, szerelt le. Már a forradalom előtt kezdte szervezni a zalamegyei földművesek pártját. A kommunizmus alatt ritka bátorsággal küzdött a vörös felforgatás ellen, amiért családjával együtt sok üldöztetésben, fogházban, viszontagságokban volt része, mígnem Szegedre menekült, ahol kormánybiztosi megbízatást kapott. A kommün bukása után folytatta a helyi sajtóban korábban megkezdett publicisztikai működését és főszerkesztője lett a Zalai Közlöny-nek. Szóval, tollal, tettel, óriási munkabírással állott pihenéstelenül a keresztény nemzeti gondolat szolgálatában. 1920-ban a letenyei kerület képviselőjévé választotta. 1922-ben, amikor Letenye újból képviselőjévé választotta, megvált főszerkesztői tisztétől s csak az országos politikának szentelte energiáit. Mint kitiinő szónok, sokfelé járt gyűlésekre. Tragikus halála is egy ilyen alkalommal érte, munkás élete derekán: 1925 szeptember 27-én, egy sárvári népgyűlésen, a szónoki pódiumon, szívszélhűdés következtében meghalt. * * * • izgalmas választás volt Nagykanizsán a következő, 1922 június havában. A szavazópolgárok száma ekkor 6836 volt. A forradalmak után lassan lehiggadó polgárság csendes, harctalan választást szeretett volna és dr. Kállay Tibor pénzügyminisztert szerette volna megnyerni képviselőjéül. Március 13-án dr. Faics Lajos városi tiszti ügyész vezetésével 30 tagú küldöttség utazott fel Budapestre, honnét azzal a válasszal tértek vissza, hogy a pénzügyminiszter a jelöltséget elfogadta, de nem igért egyebet, csak becsületes törekvéseket és becsületes munkát. A kanizsaiak örömmel vették tudomásul a minden Ígéretnél férfiasabban, őszintébben és biztatóbban hangzott választ s már-már azt hitték : egyhangú választás fogja megk mélni Nagykanizsát a nagyobb izgalmaktól, amikor egy főként kiskanizsai polgárokból álló küldöttség Rassay Károlynak, a demokrata-párt vezérének ajánlotta fel Nagykanizsa mandátumát. Az úrnapi mandátum átadáskor Kállay Tibor 3147 szavazattal (Rassay Károly 2730 szavazatával szemben) kapta meg a megbízólevelet. Ugyanekkor 1448 — 155 —