Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
szótöbbséggel Ny ire gyháza is képviselőjévé választotta a pénzügyminisztert, aki azonban nagykanizsai mandátumát tartotta meg. Amikor Kállay Tibor 1924 februárjában lemondott pénzügyminiszteri tárcájáról, 30 tagu deputáció utazott fel Nagykanizsáról Budapestre, biztosítandó őt kerülete változatlan bizalmáról és ragaszkodásáról. A következő év októberében Nagykanizsa város rendkívüli közgyűlésen díszpolgárává választotta dr. Kállay Tibort s az erről szóló művészi kivitelű díszoklevelet 1) az év november 28-án adták át impozáns ünnep keretében. Az 1925. évi választásokon dr. Dómján Lajos ügyvéd lépett fel dr. Kállay Tiborral szemben, a választás elől azonban visszalépett, így Kállay Tibor egyhangú választással lett Nagykanizsának ekkor már országgyűlési képviselője. Ugyanekkor Budapest székesfőváros III. kerülete is megválasztotta, de Kállay Tibor ismét nagykanizsai mandátumát választotta. 1928 szeptember 12-én Kállay Tibor kilépett a kormányon lévő egységespártból, mert az általa mindig vallott demokratikus felfogása és az ország válságos helyzetében hirdetett gazdasági elvei, szöges ellentétbe kerültek a kormányzati politikával. Kilépésével egyidejűleg lemondott mandátumáról is és pártonkívüli programmal újra fellépett kerületében. A város társadalmának kormánypárti része Bazsó József kocsigyárost, a nagykanizsai Ipartestület elnökét léptette fel Kállay Tiborral szemben, de maga a kormánypárt nem állított jelöltet és nem is nyújtott a választási kampány alatt megfelelő támogatást. A leglázasabb négyhetes választási küzdelem alatt Nagykanizsa az egész ország politikai érdeklődésének középpontjába került. Az utolsó pillanatig nyíltnak látszó küzdelemből Bazsó József 1775 szavazata mellett Kállay Tibor 3477 szavazattal került ki győztesen. Nagykanizsa tehát 1928 október 11-én visszatért sok évtizedes tradícióihoz — ellenzéki kerület lett újra. Kállay Tibor 1881-ben Budapesten született. Ősei a honfoglalókkal jöttek Magyarországra, a rna élő Kállayak között még szállásföldek tulajdonosai vannak. Kállay Tibor Budapesten elvégezvén a jogot, Bécsben a 4. közös huszároknál leszolgálta önkéntesévét, majd pénzügyi szolgálatba lépett. Mint gyakornok a budapesti pénzügyigazgatóságnál kezdte pályafutását, honnét a IV. kerületi adófelügyelőséghez, 1906-ban pedig a pénzügyminisztérium pénzügyőrségi osztályához onnét, mint fogalmazó, a költségvetési osztályhoz került. A költségvetési ügyosztálynak 1911-ben vezetője, 1918-ban pedig főügyosztályvezető és miniszteri tanácsos lett, a kommunizmus idejét Tiszántúlon, Szegeden és Bécsben töltötte, utána pedig újra elfoglalta állását a pénzügyminisztériumban. Még ezen az őszön felállították javaslatára a felszámoló-hivatalt, amelynek elnöke lett, egyben kinevezték külügyminiszteri államtitkárnak. 1920-ban visszatért a pénzügyminisztériumba, ahol az adóapparátus szervezésével foglalkozott, rövidesen pedig átmi1) Noll József gimnáziumi rajztanár munkája. Dr. Kállay Tibor — 156 —
