Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
a néppárt vezérének kerületében akkor, amikor a néppárt és függetlenségi párt koalíciója amúgy is tele volt súrlódási felületekkel, párt-féltékenységgel, mert hiszen a 48. és a 67. nehezen férhettek meg egy gyékényen. Az uralmon lévó' pártok hol nyílt, hol palástolt viszálykodásának árnyékában értek a következő politikai események. 1907 októberében a nagykanizsai függetlenségi párt megyebizottsági tagok választása elé szervezkedik. A néppárt pedig ezalatt egyre gyengül. Október 9-én reggelre két új párt lépett a nagykanizsai politikai porondra. Ezen a napon még csak plakátokkal. Az egyik a Nagykanizsai Radikális Polgári Párt, amely nevek nélkül rukkolt ki a nyilvánosság elé. Összehozásán a letört szabadelvű-rezsim volt vezérei buzgólkodtak. A másik új párt volt a Nagykanizsai Forradalmi Szociáldemokrata Párt, amely ugyan korábban is létezett már, csak a »forradalmi« jelző nélkül. Október 10-én 1500 nagykanizsai szervezett munkás egynapos sztrájkot tartott, a helyi lapok sem jelentek meg. A munkástömegek a gőzfürdökertben ütötték fel tanyájukat és délután nagy népgyűlésen Sneff József elnök és Handler Gyula budapesti kiküldött szónokoltak a titkos választójogról. Sneff a gyűlés zárószavaiban j^oklamálta a forradalmat. A forradalom azonban csak annyiban nyilvánult meg, hogy a Zala szerkesztőségének ablakait éjszaka idején beverték és tovább is folytatták volna a rombolást, ha a kávéházakból és utcáról odasiető csoport a »forradalmárokat« szét nem zavarta volna. A röpiratokon és a gyűléseken hordozott táblákon a »Világ proletárjai egyesüljetek /« felhíváson kívül ilyen intelem is ékeskedett : »^4 nép dühe országokat gázol el.« A rendőrség, amely széleskörű intézkedéseket tett a nagy zajjal beharangozott »vörös csütörtök«-re, pár röpiratot elkobzott, három munkást letartóztatott, de komolyabb összetűzésre nem került sor. A sztrájkok azonban, 1) amelyek 1906-ban is napirenden voltak, ettől kezdve még gyakoribbak és még követelőbbek lettek. 1908-ban a nevezetes nagykanizsai családból származó Chernel Gyula somogyi földbirtokos, Nagyatád országgyűlési képviselője, bekerült a főrendiházba. Ősei a hűbéres időkben a Batthyány-család tiszttartói voltak s így igen nagy szerepük volt a város sorsának alakításában. Chernel Gyula is Nagykanizsán született 1843-ban. A Héderváry-kabinet megalakulásával gróf Zichy Aladár, Nagykanizsa képviselője, rövid időre vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, de a politikától elkedvetlenedve, 1910-ben már a teljes visszavonulás terveit forgatta a fejében. Népszerűsége Nagykanizsán is egyre gyengébb lábon állott. A város 1906-ban diszpolgárává választotta, de az országos politikával elfoglalt képviselő és miniszter nem ért rá egyszer sem meglátogatni kerületét, úgy hogy amikor az 1910. évi választás közeledett és (ekkor már nem volt miniszter) mégis csak leutazott végre választói közé, akkor már Nagykanizsa nem mint képviselőjelöltjét, hanem csupán mint díszpolgárát fogadta. Beszámolóbeszéde alatt gróf Batthyány Pál nevét éltető lobogókat hordozott a tömeg, amely teljes 3 óra hosszáig fütyült, trombitált és zajongott a Szarvas előtt, úgy hogy Zichy Aladárnak és kevés párt1 ) L. bővebben az ipari élet fejezetében. 153
