Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
aminek eredménye lett a Kanizsa várának nyugati részén épült, két házsorból álló község (a maiKiskanizsa), amibe csupa szerb és görög kereskedő telepedett le. Kanizsay István 1414-ben meghalt és rövid időre testvére, János hercegprímás és főkancellár vette gondjaiba Kanizsa várát. Az ő nevéhez fűződik a jerencrendiek letelepítése és zárdájuk felépítése (1415). Ugyancsak ő építtetett kórházat és patikát is a kanizsaiaknak. János prímás különben a Németországban tartózkodó Zsigmond király és Garay nádor helyett, mint királyi helytartó sokáig kormányozta az országot Borbála királynéval, 1418-ban bekövetkezett haláláig. Egy következő várúr III. Kanizsay László, soproni főispán, V. László király buzgó híve lévén, hamarosan meggy ült a baja a Frigyes császár gyámsága ellen protestáló nemzeti párttal: a Rozgonyiakkal. El is fogták (1445-ben) Kanizsa urát, akit ezen felül még javai elvesztésére ítéltek, Kanizsa várát pedig hatalmas sereggel ostromolni kezdték. A szorongatott kanizsaiak Lendva várából kértek és kaptak segítséget 1) és egy éjszaka az ostromlókat két tűz közé szorítva, borzalmas vérengzés után Rozgonyi Sebestyén és Rozgonyi Rajnald csapatait szétkergették, Kanizsay Lászlót pedig kiszabadították. Az iszonyú öldöklés 4400 magyar vitéz életébe került. A megtépázott várat olasz mérnökökkel alapos javításnak vetették alá, az elkobzott birtokokat pedig később királyi kegyelemmel sikerült a Kanizsayaknak visszaszerezniük. Röviddel ezután Hunyadi János harcaiban, Nándorfehérvárnál találkozunk a kanizsai vársereggel. Hunyadi László kivégzése után az új várúr, IV. Kanizsay László is azok között van, kiket Budán bebörtönöztek, de akiknek sikerült megszökniük és Kanizsa várába eljutva Hunyadi-pártot alakítaniuk Mátyás királlyá választása érdekében. Kanizsay László ennek fejében újabb birtokokkal, az erdélyi vajdai, majd főlovászmesteri címmel gazdagodott. IV. Kanizsay László Mátyás király oldalán, a jajcai török-verésnél szerzett sebében halt meg. Kanizsán temették el a ferencrendiek régi templomának kriptájában. 1486. és 1510. fekete esztendei voltak Kanizsának. Dögvész pusztított ekkor a vár és környéke lakói között. V. Kanizsay László, Zala és Vas főispánja, horvát bán volt a vár ura, aki az első pestis után negyedrésznyire leapadt népét kénytelen volt új telepítésekkel pótolni. Ebben az időben már Kanizsa egész vidéke (Lazsnak, Palin, Újudvar, Szentmiklós, Szeglak, Bille) az övék volt és Sormást, Szepetneket is cserébe kapták a veszprémi püspöktől Zalaegerszegért, ami korábban ugyancsak Kanizsay-dominium volt. A terebélyes családfán leánygyermek, Orsolya volt az utolsó hajtás. Hogy pedig a Zápolya-párti Kanizsayak óriási birtokai ne kerüljenek Ferdinánd király kezére, Zápolya Kanizsay Orsolyát 1532-ben fiúsította. Tizennégy éves volt ekkor Kanizsay Orsolya és mérhetetlen vagyon ura, a leggazdagabb hajadon egész Magyarországon. A kezéért megindult vetélkedésből Nádasdy Tamás került ki győztesen. A frigy után Nádasdy hamarosan hátat fordított a nemzeti királynak : Zápolyának, aki úgylátszik csak ugródeszkának kellett neki a kitűnő házas1) Két ferencrendi barát, Ágoston és Ignác páter, szöktek ki a várból a vészhírrel, de csak Ignác jutott el Lendvára, Ágoston pátert a Rozgonyiak a várbeliek szemeláttára egy fára felakasztották. A fát babonás tisztelettel a nép sokáig »barátfának« nevezte. - 4 -