Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

bítja és összeköti a Fő-utcával, miáltal a vasúti forgalomnak megoszlását teszi lehetővé.

1) A gyalázatos állapotban lévő Kapronczai-utca megyei út része lévén, megyei gondozás alá tartozott. így a megye is szívesen segítette hozzá a várost ahhoz, hogy ezt az útat is jobb karban tarthassa. Ezért sikerült a városnak a kövezetvámszedési jog elnyerése, métermázsánként 1j

2 krajcáros kulccsal,

2) amit a vasúti utca rendbehozatala után, 1869-ben a belügyminiszter 1 krajcárra felemelni engedélyezett a vasúti teherszállítmányok minden métermázsája után. Az utcanyitás ügye kellő előkészítés után

3) 1870-ben dűlőre jutott. A város a kiszemelt házat megvette, az utcanyitás 21.000 forint költségeihez 10.000 forint kölcsönt vett fel és 11.000 forint adományt kapott a Nagykanizsai Takarékpénztártól, valamint a város közönségétől 4) Pár hónap múlva a Csengery-utcát megnyitották. Az új utcában az építkezés rövidesen megkezdődött. Elsőnek a Nagykanizsai T akar ék pénztár és a Rosenberg és Wellisch cég, majd a Kereskedelmi és Iparbank, Vidor Samu, Rapoch Gyula, Sehrey

er Lajos dr. és Bachrach Gyula építkeztek.

5) Az útak megépítésére a város 80.000 forint kölcsönt vett fel,

6) amely csak Nagykanizsát terhelte, miután Kiskanizsa ebben az időben önálló város volt. Előbb csak a régi recipe szerint, kavicsozással akarták a vasútra vezető útakat járhatóvá tenni, de Hegedűs József uradalmi fiskális javaslatára belátták, hogy a feneketlen kátyúba hiába hordanák a kavicsot, ezért Gózony Ferenc városbíró közbevetésére elhatározták, hogy hasznosítva a város téglagyárait, kongotéglával (klinker) rakatják ki az útakat. A téglásokkal szerződést kötöttek egyelőre 400.000 darab klinkertégla égetésére.

7) Ezzel megkezdődött és 10 esztendőnkeresztűi tartott Nagykanizsa utcáinak, járdáknak, kocsiútaknak, tereknek téglával való burkolása, ami »a téglagyárak hasznosítása« elv nagyobb dicsőségére, mindmáig elrontotta nemcsak a város külső képét, hanem a legsúlyosabb közlekedési nehézségeknek lett az okozója járművekre és emberekre nézve egyaránt. A burkolások megindultával a háztulajdonosoknak is megkönnyítették a házuk előtti járdák burkolását. Ettől kezdve azoknak a háztulajdonosoknak, akiknek már korábban volt kövezett járdájuk, ha azt most az egyöntetűség kedvéért kitégláztatták, a tégla árát 1L részben elengedték.

8) A Kapronczai-utcát és a Bécsi-utcát 1872-ben, a Csengery-utcát 1873-ban, a Király-utcát, Fő-utcát 1883-ban klinkerezték.

9) (A Király-utca és Fő-utca — a régi gimnázium sarkáig — 748 méteres utcavonalnak burkolását 39.000 forintért adták vállalatba.) !) 1866. 475. jkv. 2) 1869. aug. 10. kgy. 54. jkv. 3) 1869. 54. jkv. 4) 1870. jan. 27. 13. jkv. 5) Villányi: Zalai Közlöny 1927 szept. 27. 6) 1870. 157. és 189. közösügyi jkv. 7) 1870. 179. közösügyi jkv. 8) 1870. okt. 13. 73. jkv. 9) A Fő-utca azért maradt utoljára, mert állami út része lévén, sokáig húzódtak a tárgyalások a közlekedésügyi minisztériummal az egész állami útszakasznak városi kezelésbe vételéről. — 114 — Csengery-út sarok