Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

és őrzés költségeihez hozzájárulni kötelesek. Ugyanekkor a város maga is követte a példát és a városháza elé egy lámpát állíttatott1) 1840-ben már többfelé is égnek éjszakánként az utcai lámpák és külön pénzbeszedője van a világítási üzemnek. »Miután ezen város éjjeli kivilágéttására föl álétott Lámpák által nem tsak minden eggyes lakosnak bátorsága, hanem az egész Városnak kitűnő Disze és meg böcsűlhetetlen haszna és biztoséttása szereztetnek, mind ezen közjónak álandó fenn tartása és öregbittése pedig több és nagyobb számú költségeket kívánna meg, ehez képest ezen az egész város közérdekének méltán tekinthető üdvös célzat foganatosittása tekintetébül a Tanáts által végeztetett, hogy valamint ezen Nagy Kanizsai Házzal bíró, úgy több ház nélküli lakosok és Kereskedők is 3 osztályra fel osztatván, az éréntett Lámpák szaporittására és azoknak évenkénti fenn tartására és foltonos világittására megkívántató költségek födözéséhez különös Táblás Jegyzésben foglalva kimunkált arány szerint járulni és azon költségbéli Járandóságokat az a végre válosztott Pénzt Szedőnek fertálonként pontossan bé fizetni köteleztetnek«.

2) 1848-ban külön bizottság működik Hollósy József ügyvéd »lámpa-igazgató« elnöklésével, az utcai világítás ügyeinek intézésére. Legtöbb baj természetesen azzal van, hogy a lakosság nem fizeti rendesen a kivetett járulékokat.

3) Holdvilágos éjjeleken nem gyújtották meg a lámpákat. A két nyári hónapban egyáltalán nem világítottak az utcákon. November, december, januárban hajnali 4 óráig, máskor éjfélig, majd 2 óráig égtek a lámpák. 1865-ben —lévén már vasútja is Nagykanizsának — a kissörháztól az állomásig is elhelyeztek 2 lámpát, melyeknek számát 5 év múlva megtízszerezték.

4) * * * Az utak kavicsozása, téglajárdák, árkok és hidak építése szünet nélkül folyt tovább. Zalamegye »hites másod földmérője« 1833 november 5-én jelenti,

5) hogy »a Kanisai utczák és Ország Utak több fa és kőhídjaival egy ütt még 1829-be és 1830-ba óriási erővel hozzáfogva, nagyobb részént elkészétteteth. Ebben az évben a Német-utca földalatti csatornázásának tervei is elkészültek, de természetesen csak tervek maradtak, mert az utak járható karban tartása állandóan kimerítette a város minden anyagi erejét. Hogy a kavics-szállítás gondjain könnyítsenek, 1834-ben Zala vármegye határozatot hozott, hogy csináltat — a Balatonra egy köhordó vitorláshajót. Ugyanilyent egyet Nagykanizsa is megszavazott a maga részére, »P. Kanisa« névvel és a város címerével az oldalán.

6) A »P. Kanisa« azonban már a terveiben hajótörést szenvedett. így azután valahányszor Cliinorány Boldizsár szolgabíró utasítást adott ennek vagy annak, esetleg egyszerre több utcának kavicsozására, olyankor az »utcabéli esküdtek« munkába szólították pár napra az utca lakosait, akinek pedig szekere, marhája volt, az ment a Murára kavicsért.

7) Hiába volt azonban a város minden erőfeszítése, hiába volt majdnem állandó permanenciában a »szépítő bizottmányuk) a Mura minden kavicsa is kevés volt a feneketlen kanizsai sár betömésére. 1843-ban az emberek még mindig térdig érő x) 1829. 702. jkv. 2) 1840. 1003. jkv. 3) 1848. 733. jkv. 4) 1870. közősügyi 208. jkv. 5) L. városi irattár. 6) 1834. 37. jkv. 7) 1834. 700. jkv. 8) 1842. 114. jkv. — 112 —