Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
A mocsár-terület 1) a Krisztus utáni II. században 5 kilométer széles és 42 kilométer hosszú volt Canissa körül. A mindig lázongó ó'slakók közt Canissa vára a római stratégia egyik Jontos állomása volt, amit éppen ezért út-hálózatuk gócpontjává is tettek. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy Canissa a pannóniai néptörzsek több évszázados szabadságharcában ne kerüljön többízben is a jazygok és szövetségeseik birtokába. (Szent Márton, mint Nagy Constantin rendeletével a légióba kényszerített pannóniai ifjú, pár esztendeig szintén Canissa várában katonáskodott.) Végül is Kr. u. 308-ban a gótokkal szövetkezett őslakók egy újabb, nagyarányú felkelésben Canissa várát földig lerombolták. Ezután már csak az avarok alatt hallunk megint Valcumról, akik azt újból felépítve kháni székhellyé, kenézséggé tették. A VIII. század utolsó éveiben az avarokat leigázó Nagy Károly, az ekkor Velika- Knyáz néven ismert Canissát is leromboltatta. Rövidesen aztán a Pannónia déli részét frank protektorátussal megszálló szlávok építették fel újra a várat, amely korán ismerkedett meg a pusztulás különféle formáinak sorozatával. A IX. században frank királyok ajándéktárgya Magna Cnesacha, amit többnyire szláv kegyeltjeiknek adománvozgattak. A HONFOGLALÁS UTÁN A honfoglaláskor Zsolt vezér kormányzósága lett Alsó-Pannonia, Cenescha várában pedig Előd vezér unokája, Csák telepedett meg. A magyarok Nagykenézség-nek nevezték és megerősítették a sok gazda-cserében leromlott várat és megtöltötték azt messze országokba történt portyázásaik kincses eredményeivel. Zsolt, majd Zuárd vezérek kapták később Árpádtól Nagy-Kenézség várát, melynek nevét az Osl-csálád (a Kézay-krónika szerinti 108 magyar törzs egyike) egy Dúló nevü tagja változtatta Nagy-Canissá-va, 975-ben, amikor, mint a vár parancsnoka, a keresztény vallásra tért alattvalóinak nagy számával egyetemben. Kwpa vezér az 1010 körüli években többször véres fővel, 1019-ben pedig éhtifusztól megtizedelt sereggel vonult vissza Canissa ellen intézett sikertelen ostroma után : a kereszténységnek ekkor már erős várát nem tudta megdönteni. A mocsárral övezett várat ebben az időben egy közel 2 kilométeres fahíd kötötte össze a külvilággal. A közelben terültek el az Osl-család hatalmas récsei birtokai, melyekért Szent István Canissa várát és a hozzá tartozó fundusokat örök cserébe adta az Osl-nemzetségnek. Az Osl-birtokból a kanizsai várparancsnokság alá rendelt akasztó-ispánság lett, ahol az országos bakók nagyszámban végezték ki (a mai Bakónaki-hegyen) a rablókat és a keresztények üldözőit még a XII. század utolsó évtizedeiben is. A tatárjárás pusztító fergetegében a befagyott mocsáron keresztül, két heti ellenállás után Nagy- Kenesa is a mongol hordák kezére került, a magyar lakosság elmenekült a közeli hegyekbe, erdőkbe, ahol sokan elpusztultak éhen, sokan keríiltek tatár rabságba. A tatárok visszatakarodásukkor maguk mögött csak romol at hagytak, a visszaszállingózó népnek kellett Kenesát 2) újra felépítenie. a) Ptolemaeus, a Kr. u. 150 körül élt görög földrajzi, csillagászati és történetíró szerint. 2) Ezidöbeli oklevelek gyakran tesznek említést Kenesa néven Kanizsáról. 2 -
