Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Szeptemberi napok
te szár levelét is, mellékelt ahhoz két kiáltványt is, melyek egyikében Jellasich szólt „Magyarország lakosaihoz", a másikban a katonasághoz. A katonaságunkhoz intézett proklamáczió igy hangzik : Bajtársaim ! A horvát- s szlavonországi határvidéki örseregek átlépnek magam vezérlete alatt Magyarország a ti ótalmatokra bizolt földjére. Ne nézzetek minket elleneknek — az ausztriai lobogók emelkednek soriunkban — a kétfejű sas, jelképe száz meg száz csatatéren a dicsőségnek és becsületnek, nem válhatik lázadás és árulás jelképévé. Fegyverhez nyultunk ótalmára nemcsak jogainknak, hanem egyszersmind fentartására szeretett fejedelmünk jogainak is, melyekkel egy gonosz párt, nem figyelve egy nemeskeblü s liiv nemzet nagy többségének igaz érzelmeire, vétkes czéljaival visszaélni átolkodik. Már is tetézte ezen párt a birodalom felbontására czélzó ármányát, midőn határozatai által a fejedelem és haza iránti szeretettel egybeforrasztott seregben az elkülönzés szellemét ébreszteni, a bizalmatlanság és gyűlölség magvát hinteni s ez által az összes birodalomnak ezen erős védfalát lerombolni iparkodik. Vitézek ! az ausztriai hadseregben, melyhez büszkén számítjuk magunkat, ti osztjátok ezen ármány tekintetére fölindult boszankodásunkat ! fegyvereteket sohasem fogjátok testvéreitek ellen fordítani, kik császárukért s ennek jogaiért, melyek egyszersmind a népek jogainak legszilárdabb védfalai, életüket feláldozni mindenkor készek. — Olaszország csatatéréin visszaszerzé egy dicső hős legyözhetlen vitézeivel a koronának egyik drága gyöngyét. Egy szó vezeté, egy szellem éleszté ezen seregeket. nemzetiség minden külömbsége nélkül: győzelemmel lön jutalmazva egységük. Nem jutott ugyan részünkül vérünket onthatni ezen magasztos czélért: mindazáltal azon boldogító öntudat, mely szerint olaszországi vitézeinket testvéreinknek nevezhetjük, éreztesse mivelünk azon nagybecsű szerencsét, mely szerint egyesítve az ausztriai színek kötelékével késő m aradékinknak a becsület és vitézség példáját hagyhatjuk örökségül. Kljén az ausztriai hadsereg egysége! éljen kegyelmes császárunk s királyunk! Dráva partján, szeptember havában, 1848. Jellasieli m, k. ; tábornagy és bán,"
