Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Szeptemberi napok

76 a hid karfajára tekert s kátránynyal vastagon bekent szalma kötelek meggyujttattak ; ilyen gyújtás történt mind a két karfán öt-hat helyen, minek folytán a tüz mindkét karfa hosszában egyszerre fellobbant. A nyugati szél által élesztett tüz csakúgy falta a száraz hidpaliókat s gerendákat: a füst sürü göinolyokban széditö magasságig felhajtatott a légbe, annyira, hogy az Csáktornyára s a legtáv olabb esö vidékekre is ellátszott, s igy Jellasich serege is tudomást vehetett arról, hogy Mura-Szerdahelynél elvágatott utja Magyarországba. Egész éjjel égett a hid, a legvastagabb .hídgerendák félig elégve recsegve s roppogva hulltak a Murába, melynek vizéből rémületesen hangzott a hidfákon még égő kátránynak sistergése. A liidlábak is egészen a viz színéig elégtek s következő nap reggelén a délczeg szép Mura hidból nem látszott egyéb, mint a lábaiból fcnmaradt s a víz színe fölött álló azon kormos rész, a mely a Mura hullámai folytán már el nem éghetett. Igy pusztult el ezen gyönyörű s drá ga hid, ezen tett pár napra ugyan távol tartotta az ellenséget Alsó-Lendvától, de meg nem védte, mert Alsó-Lendva keresztutban lévén, az ellenség minden oldalról könnyen hozzáférhetett . . . A mi nemzetőreink és huszárok a hídnak felgyújtása után velem együtt elhagyták ama vidéket és Szentgyörgyvárig masíroztunk, a hol a nemzetörök fegyvereiket lerakták s haza bocsájtattak." E nemzetőrségnek további útját, sorsát közvetlenséggel és naplószerűen szintén megírta E. Dervarics Kálmán az „Alsólendvai Híradó" 1890. évi 30-ik számában. Beveszem könyvembe szórói-szóra, mert érdekes s mert igy tovább is megmarad a múló idők folyamán. „Ezen mozgó nemzetőrség zászlóalja Mura-Szerdahelynek átellenében a Mura balpartján táborozott akkor s amint aMura hídja felgyújtatott, a mozgó nemzetőrség, melyben-én is mint főhadnagy működtem aN.-Kanizsáról vett parancs folytán szintén visszavonult. Az első falu melybe értünk : Petesháza volt, közel a Murához, ezen faluban volt szállásolva a Miklós és Sándor-huszárezred egy-egy százada, ezek itt hozzánk csatlakoztak visszavonulásunk fedezetéül. Ekkor még nem tudtuk, hogy lioll állapodunk meg s nem-e az ellenségre visznek minket, hja ! ilyen a mozgósítás ! az em-