Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

245' t o II ask a ] a j' a osztrák tiszt rendelkezik körülötte és vezényel tüzet. Azonban alig pillantja meg a rohammal előre nj'omuló honvédséget, hátat fordit és menekül; egy pillanat, Püspöky Gráezi, ki zászlója helyett puskát ragadott, s Hertelendy Kálmán százados, egyszt rre ezéloznak, lőnek s a futó osztrák tisztet leteritik : odafutnak s fölismerik benne a vár parancsnokát, Hentzi tábornokot. Ekkor már zászlóaljunk a „Diszt.ér "-re ért ; itt volt fefa llitva az ellenséges lovasság. Ez egyszerű felhivásra leszállt lováról és minden küzdelem nélkül megadta magát. Hentzit beszállították egy házba és orvost hivattak hozzá, ki megvizsgálta és ápolás alá vette, azonban, mint tudjuk, még azon nap meghalt. — Most oly jelenet következett, mely leírhatatlan. Zászlóaljunk — a 47-ik a vár más pontjain behatolt honvédbajtársakkal találkozott ... A vár sorsa eldőlt. A győzelem reggel 9 órakor már teljes volt. Ölelkezés, éljenriadal, stb. stb."

1) Az ostrom után a 47-ik zászlóalj Buda mellett a Széchenyi hegyen táborozott. Itt és a környékén pihent Görgei hadserege egy hétig, ezután elindultak Bécs felé az ellenség fölkeresésére, rtjok diadalmenet volt. Városok, falvak nagy lelkesedéssel fogadták őket. Legmeghatóbb volt az esztergomiak vendégszeretete. Nyolcz nap kellett, mig Komáromba juthattak junius 5-én. Görgei a 111. és IV. hadtesttel Komáromban maradt, az 1. hadtest pedig — a 47-ik zászlóalj is vele — Nagy Sándorral néhány mértföldre előre küldetett Moesonok felé a Vág mentén portyázó osztrák csapatok szemmeltartására. Mocsonokon kissé megpihentek : másnap már megtámadták a semptei erdőben lappangó osztrák utóhadat s a Vág túlsó partjára kergették. Tovább üldözésre nem volt parancsuk. E közben Wohlgemuth és hadteste a Vág és Nyitra közt, biztos lévén a közeledő orosz segitségröl, junius 16-án megtámadta Asbóth hadosztályát, Nagy Sándor József rögtön segitségére ment hadtestével isbótlmak, s Wohlgemuthot hadállásából kiverve, Galgóczig kergették és üldözték. E diadal után az I. hadtest — vele a 47-ik zászlóalj Mocsonokon táborozott, várva Görgei további intézkedését Komáromból. Itt kellett tétlenkedniük, mert Görgei igy akarta. E táborozásról, tétlenkedésröl igy ir Egressy Ákos : ') Tort. Lap<>k, 1803. évi'. 115. lapján irta meg ezt Éder József, a 47-ik zászlóaljban honvéd, tehát szemtanú.