Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.
246' „É diadal után hadtestünk ismét Mocsonokra tért vissza, a G'örgei által kijelölt területre, ahol előőrseinket felállítva, csaknem egy hónapig időztünk háborítatlanul, várva Görgei további intézkedését, Vesztegléiüuk ideje alatt, a csüggedetlen közérzület s általános jóhangulat fentartására, — a végveszedelemnek még a sejtelmétől is távolállva, — a gazdátlanul maradt mocsonoki püspöki kastélyban tánczvigalmakat rendeztünk, még pedig a város és vidék összes szépeinek a részvételével, akik kész örömmel fogadták meghívásunkat. A főrendezőnk : zászlóalj parancsnokunk, az épp oly bátor, mint lovagias Inkey Kázmér volt. A bálanya tisztét pedig neje, az eszményi szép Inkey bárónő vállalta el, aki férjét az egész hadjárat alatt, az idő viszontagságaival daczolva, hiven, elszántan kisérte : olykor a csaták színhelyén is halált megvető bátorsággal lovagolt férje oldalán. Mocsonoki tánczestélyeinkhez a zenét Sárközi zenekara szolgáltatta, melyet a dúsgazdag Inkey saját költségére szerződtetett zászlóaljunkhoz. Sárközinek századosi, zenészeinek pedig hadnagyi dijat fizetett. Ezenkívül gyönyörű egyenruhát csináltatott számukra : vörös sapkát, hétköznapra zöld, diszben fehér nadrágot és zöld színű atillát, ezüstbe szőtt vörös zsinórzattal. Sárközi deli termetű, szép arczu ifjú volt, társai hasonlóképp megnyerő külsejű, edzett férfiak. Fényes egyenruháikban általános feltüntést, rokonszenvet keltettek megjelenésükkel, valamint kitűnő játékukkal. E zenészeket évek előtt Egressi Béni szedte össze az Alföldön, mint suhanczokat ; maga-szerzett nekik elsőrendű, legjobb szerkezetű hangszereket, ruházta, élelmezte őket s betanította a legszebb magyar dalokra. Most, hogy Béni is honvéd lett, magukra maradván, Inkey vette őket pártfogásába Sárköziék ritka kitartással, hazafias elszántsággal osztoztak fájdalmainkban az egész hadjárat alatt. A legnehezebb utakat, minden viszontagság és veszély közepette, velünk tett k meg. Fáradtságunkat, kimerültségünket felharsanó, gyújtó zenéjük feledtette, egész valónkat felvillanyozta. Tőlük hallottam legelőször hadjáratunk legzordabb, legválságosabb időszakában, Felső-Magyarország heg5 Tei közt, a csakhamar népszerűvé lett „Kossuth Lajos azt üzente" kezdetű dalt, melynek szövegét
