Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

241 A zászlóalj e veszedelmét dr. Éder József, később székesfehérvári orvos, megírta a „Tört. Lapok" 1892. évi 18-ik számában. Eder igy írja le a veszedelmet: „1849-ik év április hónapját éltük. A nagysarlói ütközet után akadály nélkül Komárom alá húzódtunk azon czélból, hogy a Duna jobb partján megfészkelt ellenséget onnan elűzzük s a várat felszabadítsuk. A mint az ellenség fol}

rtouos ágyúzása közt a „Cs;llageröd"-nél utászaink a föhidat elkészítették, csapataink kora hajnalban a Dunán átkeltek s az ellenséget sánczaiból kiűzve, Ács felé nyomultak. Zászlóaljam, a zalai önkéntesekből alakult 47-ik honvédzászlóalj, reggeli 8 óra tájt vonult át a hidon s fedezéseül szolgált egy üteg 12 fontos ágyunk, csekély számú huszársággal együtt. A „('sillageröd"-ön tul századonkint csatarendben felálltunk s lassú léptekkel haladtunk előre. Már jó darabig mentünk a nélkül, hogy ellenséget láttunk volna s hallván, hogy ágyúink Ács felöl mindig távolabb- és tá volabbról dörögnek, részint ujongtunk örömünkben a mai biztos győzelem miatt, részint boszankodtunk, hogy nekünk itt a balszárnyon tétlenül kell vesztegelnünk, s azért őrnagyunk — Inkey Kázmér, a merész katona — gyorsabb előnyomulásra vezényelt. Alig haladtunk azonban igy néhány száz lépést, láttuk, hogy \cs felöl örült sebességgel vágtat felénk egy nyargoncz, ki már messze távolból kézzel-lábbal adja a jelt, hogy gyorsan forduljunk vissza. < )kát természetesen nem tudván a visszavonulásnak, parancsnokunk habozott s csak néhány perez múlva vezényelt megállást. A nyargoncz azonban még hozzánk sem ért, már minden tisztában állt előttünk.-A jobbszárnyon az ellenség erős ellenállásra találván, egyrészét elküldte Igmánd felé s ránk, kik a magyar balszárnyat képeztük s csekély erőt képviseltünk, vetette magát. Nem akarván a fővezér bennünket a megsemmisítésnek kitenni, adta ki számunkra a visszavonulási parancsot, de fájdalom, már későn. Az ellenség az igmándi völgyből előtörve, ugy tetszett, mintha a földből bukkant volna elő: oly váratlan, oly meglepő volt megjelenése. Elöl rohant egy ezred könnyű lovassága, mely előttünk ketté oszolva, láthatókká lőnek a háttérben ágyúi és nagyszámú gyalogsága. A lovasság balszárnya kis csapat huszárunkra vetette magát s azt visszanyomta; mig 14