Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

240 Ferencz hadnagy, később gazdatiszt ; — Prácser Antal őrmester, foglár; — Kugler Nándor főhadnagy, magánzó; — Lukács János tizedes, majorgazda, megsebesült Budánál. E zászlóalj október 16-án Nagykanizsánál Perczel Mór seregéhez csatlakozott, s a muraközi csatározások után, már uj névvel, mint „47-ik önk. honvédzászlóalj", ment Perczellel Lövő és Pápa felé, Mór alá. A móri csatában — decz. 31-én — Perczel seregét megverte nagy számerejénél fogva az osztrák. A megmenekült csapatok között teljes épségben csupán a 47-ik zászlóalj érkezett meg Budára s aztán Czeglédre Perczellel Gyika Jenő parancsnoksága alatt. Gyika még a kápolnai csata előtt kilépett a honvédség kötelékéből, Inkey Kázmér lépett helyébe. Január 10. körül Perczel és Répássy tábornokok megkezdték a „tiszai hadtestek" szervezését. A 47. zászlóaljat a Tisza-vonal mellé az I-ső hadtestbe osztották és az egész hadtestet teljesen felszerelték. 1849. február 27-én a zászlóalj részt vett a kápolnai csatában. „AVindischgratz visszahúzódását Tótfalutól — irja Horváth Mihály tört. irónk — a pillanatot felhasználván Dembinszky Kápolna visszavételére, e végett a 47. zászlóaljat az országúton előre inditotta. A zászlóalj a helység előtti csárdát makacs védelem után megveszi, s annak őrségét jobbára leszúrja. De az ellenség egy ujabb zászlóaljat küld a helységbe, s ez a 47. zászlóaljat kiűzi." Az osztrákok déltájban támadólag léptek fel, midőn a középhadnál a 47-ik zászlóalj önkénteseit — kik a Zanini olasz zászlóalj gyáva elpártolása miatt teljesen elhagyatva folytatták a harczot — Kápolna faluból a legelszántabb védelem daczára kiostromolták. Ápr. elején a 47-ik zászlóalj az I. hadtestben van Klapka tábornok alatt, a 3-ik dandárban. Őrnagyuk Driquet Péter ; vezérkari tiszt : Csépánszky százados. Apr. 6-án résztvettek az isaszegi csatában. Apr. 10-én Váczra indittatott az I-ső hadtest; ápr. 19-én Nagysarlónál vannak. Az ápr. 26-iki komáromi csatában a 47-ik zászlóaljat az ellenség lovasosztályai Mócsánál nagyon válságos helyzetbe juttatták. Ugyanis körülfogattak a vértesek által s csupán az őrnagy csodálatos lélekébersége és vakmerő bátorsága mentette meg, és — a 26-ik honvédzászlóalj, vitézül helyt állván addig, mig Damjanics a Ferdinánd-huszárokat segitségül nem küldte.