Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1849. Az év első fele

207 Dobribaii pihenve, egy lovas katonáját, aki lova mellett a földön fekve pihent, egy épületfa, melyet a lovak rántottak rá, fejére esett és agyonütötte. Letenyére hozták, a templomban ravatalra tették, honnét másnap d. u. 4 órakor katonai ünnepéllyel Málics F. káplán úrral minden harangszó nélkül eltemettük. Azért harangszó nélkül, mert azelőtt már három hétig nem volt szabad harangozni. A Gorizutti előtt itt táborozott horvátok tiltották be, félvén a népfölkeléstől. Este megelőzőleg kérdést intéztem egyik kapitányhoz, ha kiharangozhatjuk-e a halottat? Azt válaszolta, hogy ő nem tudja, majd megkérdi az őrnagyot és megfogja üzenni. De válasz nem érkezett, tehát, nem harangoztunk. Miért aztán engem, (mert kántor és harangozó is voltam) szigorú felelősségre vontak. De szerencsére meg tudtam nevezni az illető kapitányt, kihez a harangozás ügyében kérdést intéztem. A kapitány becsületes ember volt, elismerte, hogy ö a hibás, mert elfeledte megkérdezni az őrnag}

rot. Málics káplán, ki engem védelmezni kivánt, szidalmazva lett ; s lia Yerbancsics korcsmáros és neje közbe nem vetik magukat, már a korcsmai padokat kihozták, a melyen szegény derék papra 25-öt akartak méretni. A többi között — ugyliiszem Gorizutti vagy báró Burits vagy Stillfried tábornok alatt, vagy Nugent őrnagy idejében, bizonyosan nem tudom mikor ; de megtörtént, hogy a megye által a hátralékban levő honvédeket megsürgették s az erre vonatkozó rendeletet foglárok vitték ki minden jegyzőségbe. Letenyére is hoztak egy ilyent, melyet az akkori megyei esküdt — Egyed Mihály irt. A foglárok bejöttek hozzám s a levelet átadták nekem, mert akkor jegyző is voltam. Tőlem távozva, az utczán levő katonák elfogták őket, lefegyverezték s a térparancsnok elé kisérték, ahol kihallgatták őket. Engem 12 katona s 1 káplár a foglártól átvett Írással együtt szintén a térparancsnok elé kisért. Megmondtam az igazat, semmi bántódásom nem lett. De kérdezték, hogy Egyed Mihály hol lakik ? Nem tudom, válaszoltam. Egy század katonát akart érte küldeni a térparancsnok. Mikor a kihallgatásról kijöttem, éppen jött Egyed Mihály egy foglárral. Már a forposzton is belül jött. Hogyan mentsem meg most őt? Rögtön eléje mentem, a foglárt leszállítottam a kocsiról s meghagytam neki

? hogy menjen, a merre szemeivel lát. Egyedet is leszállítottam, s egyenesen a lakásomra mentem vele, de csak az udvarra,