Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1849. Az év első fele

208 onnan a kertek alatt Szemenye felé a kocsijáig kisértem és elment. Ezt persze észre vették s azonnal kérdőre vonattam kiléte felől. Azt mondtam, liogy Tóth Mihály szemenyei jegyző volt, aki hozzám jött kérdezni, hogy a hátralékban levő honvédekkel mit tegyünk ? „Tehát mit mondott neki ?" Azt, hogy ne állitsuk be. Még meg is dicsértek érte. Pedig dehogy igy volt; a szemenyei jegyzőt is tudja Isten mikor láttam már ! Még egyet. Bizonyos Kulmer őrnagynak 36 elöfogatra volt szüksége. Megérkezésekor kiadta parancsban, hogy — holnap reggel 8 órára 36 előfogat szükséges. Én még aznap este bejártam Polát, Becsehelyt, Tótszentmártont, Tótszerdahelyt és Molnárit, megrendelvén az előfogatokat. Azonban a kitűzött órára nem érkeztek meg, amiért engem ingben-gatyában csak lábbeli és sapkával gyalog 5 katona által elkísértetett s mivel gyalog nem akartam menni, ellenszegülésemért vissza is akart hozatni, de túljártam az eszén. Amint ugyanis Polán az előfogatokat kiállítottam, három katonát melléjük állítottam, hogy meg ne szökjenek, két svalizsér-katonával pedig Becsehelyre mentem, ahol a kiállított fogatok mellé odarendeltem a két katonát, magam egy előfogaton, -— azon előadással, hogy Tótszentmártonba, Szerdahelyre és Molnáriba megyek az elöfogatokért és igy utamat bejárván, Tóth János egyedutai községbiró pajtájában lapítottam addig, míg Kulmerről megtudtam, hogy mikor ment el s aztán tértem haza ugy 11 óra tájban. No még egyet. Midőn a horvátok Jellasieh után élelmi szereket szállítottak, Letenyén az uradalmi magtárban mintegy 800 mázsa lisztet raktak le. Közben a horvátokat megfuttatták, a liszt itt maradt, amit Farkas Imre volt főbiránk Vesel Simon letenyei pékmesternek átadatni rendelt, meghagyva neki, hogy fáradságomat jutalom nélkül ne hagyja. Meg is jntalmazott. Adott 12 üres zsákot. Az illyrek Letenyén több ezrekre menő károkat okoztak marhákban, kerítésben, élőfákban, házi bútorokban, élelemben, italban. Pinczémben is 40 akó boromat megitták vagy elbocsájtották ; Balogh Péter plébános borait is eleresztették, bútorait összetörték ; az urasági pinc zéböl is annyi bort vittek ki, a mennyi nekik tetszett. Szóval igen sokat szenvedtünk, különösen én, kitől mindent követeltek. A többi között: egy éjjel 12 órakor jött hozzám 14 dragonyos, hogy nekik 30 mérő zab