Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
99 ban kijelentette, bogy azon okból, mivel mint hallotta, a város a többi feltételeket teljesiteni nem akarná, a felajánlott összeget nem fogadja el. Ne gondolja a város, miszerint ezen öszszeggel az ö szemét kitörlendi. A város birája és jegyzője eleget kérlelték és kérték az őrnagyot, mentvén a várost, hogy sem a postakocsi snak elfogatásáról, sem pedig a sóházból elvitt pénzösszegről mit sem tud. Ez tehát a városnak vétkéül nem tudható be, és azért is a várostól kárpótlást követelni nem lehet. De hiába volt minden előterjesztés, az őrnagy határozottan az összes föltételi pontok teljesitését kivánta és azzal fenyegetödzött, hogy lia délutáni 5 óráig, a meddig időt enged, összes feltételeinek eleget nem tesznek, a várost azonnal porrá löveti. További könyörgéseikct meg sem hallgatta, őket maga elöl elparancsoltatta, mondván: takarodjanak tüstént, mert különben őket, a tábori szállásáról ugy fogja elkísértetni. A városiak részéről kiküldött bizottságot a következő városi polgárok képezték : Högyei János plébános és esperes, Molnár György ügyvéd, Paty János városbíró, Moczer István jegyző, Kovács József tanácsos, Fábián Pál esküdt, Töttösi György biztos, Mantuano József, Horváth Károly, Izsó Ferencz, Kaiser Albert és Mayer Jakab. Még aznap délután 6 órakor jelenthették a kiküldöttek, hogy a város nyilatkozatát felolvasták az őrnagy előtt, ki csendesen meghallgatta őket. Ekkor a nyilatkozatot kezéhez vette és annak többi tiszttársaival való közlése czéljából a küldöttségtől eltávozott. De már rövid idő múlva visszatért és a nyilatkozatot ezekkel a szavakkal „Itt van az ön törlő rongya (Wisch,) talán azt véli, hogy jelenleg is, mint előbb már, puszta szavakkal fognak hitegetni?!" a jegyzőnek visszaadta, és letevén óráját a földre, kijelentette, hogy 5 perez múlva a várost lövetni fogja. A kiküldött bizottság újra kísérletet tett, hogy megkémlelje az őrnagyot, de hasztalan volt minden könyörgés, és igy minden eredmény nélkül távoznia kellett. Távozása után alig telt el két perez, már is az első röppentyű elsüttetett és kevés vártatra a város fölé a második is eresztetett, több azonban nem történt. E gyűlésen jelen voltak azok a kezesek is, kiket az osztrák táborba Körmend városa is állitott. Ezek az Egre kérték a gyülekezetet, hogy minden lehetőséget kövessen el, hogy az őrnagygyal kiegyezzenek. De mivel a föltételeket teljesiteni merő lehetetlenség volt,