Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
200 újra egy a városi biró, jegyző, Molnár György ügyvéd, Izsó Ferencz és Kaiser Albert urakból álló küldöttséget menesztettek az őrnagyhoz. E küldöttség julius 15-én a reggeli órákban tartott gyülekezetben azt jelentette, m'szerint megbízatásuknál fogva tegnap esteli 8 óra tájban az őrnagy tábori szállására kimentek és ott felvilágosították és megkérték. Az őrnagy végre belátta, hog}' Zalaegerszeg .városa nem maga a megye, és megelégedett avval, hogy a város nem az egész 38104 frt-ból álló összeget térítse meg, hanem a lakosság arányában csakis a reájuk eső 400 frtot. Sokkal engesztelőbb hangulatban volt és ujabb halasztást adott reggeli 10 óráig és megígérte, hogy sem a várost háborgatni, sem pedig lövetni nem fogja. Időközben pedig a városra esendő 400 ezüst frtot magán és önkéntes adakozások utján a városban összeszedték, az osztrák katonaság is a táborhelyről a városba beköltözött és a házakba beszállásoltatott, Reggeli 10 órakor az egész elöljáróság Dondorf őrnagynál megjelent és megkínálták ugy az 500 frtos sarczczal, mint pedig a 400 ezüst frtnyi, a gyűjtésből begyült járulékkal. Az őrnagy az összeget az egész tisztikar jelenlétében át akarta venni. A kitűzött időben a városiak nagy meglepetésére az őrnagy kijelentette, hogy csakis az 500 frt hadi sarczot fogadja el, az adakozásokból begyült 400 frt az adakozóknak adassék vissza," Az ellenség tehát újra a megyében van. Az áll. bizottmány ezért julius 15-én ismét összeült, s mert Csertán korm.biztos kis időre a megyéből távozott, helyette Csillagh alispán elnökölt. Az általános népfölkelést mondták ki ; a megj'ei véderő pedig Tóth János őrnagy parancsa alá rendeltetett. A harangozás betiltatott, csak akkor és ott volt szabad, ahol az ellenség megjelent, ami már vészt hirdetett ; ha tehát a fölkelők valamely faluból harangozást hallanak, nagy tömegben tóduljanak a veszedelem szinhelyére. A fölkelők minden községből egy a nép bizalmát biró egyén vezetése alatt induljanak ki, vezetőjök — ahol van — a pap ; zsoldot nem kapnak, köteles tehát magát mindenki 6 napi élelemmel ellátni. A községekben, honnét az épkézlábu nép kiindult, egy-egy ember honn marad, akik őrködni fognak a nép vagyona fölött, azért életökkel felelnek, s ha önhibájok folytán valami történik, rögtön felakasztatnak. 1) Julius 15. m. jk.
