Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Deczemberi napok

minden bokrot ismertek vidékeitekben, rohanjátok meg oldalt, hátul, gyújtsátok rá a házakat, szedjétek el podgyászát, hol rabolni mennek csapatjai. álljatok el utjokat, szóval, csináljatok az ellenségnek annyi kárt, amennyit csak tehettek. De mutassátok meg azt is, hogy ti nem rabló csorda, nem rácz és oláh -haramiák, hanem férfiak vagytok, kik a hon védelmére keltetek fel: ne bántsátok a védtelent, kárt egyedül csak az ellenségnek tegyetek, leg}'etek a nép őrangyalai, az ellenség pedig rettegjen tőletek. Ez azon szolgálat, melyet az ország képviselői s a kormány vár tőletek, nem más, nem több, s kit ily csatározás közben netalán szerencsétlenség érne, s kenyérkeresetre s további szolgálatra, lábát vagy karját vesztve, képtelen lenne: annak az ország választást enged e három között : 1) Vagy becsületes ellátás holtig. 2) Vagy 10 hold örökös földbirtok. 3) Vagy 1000 pengő forint. A nép, és ezt esküvel mondhatjuk nektek barátink, győzhetetlen, ha együtt tart, ha szándéka erős, - hazáját megvédeni, mit tehet 10, mit 100 hadsereg a nép milliói ellen, a nép ellen, mely az ellenségnek sem éji, sem nappali nyugtot nem ad, a nép ellen, mely előle minden élelmi szereket eltakarít, a nép ellen végre, melynek lia milliói felkelnek, botokkal szétverhetik az ellenséget. Azért az isten s a liaza szent nevében, ti Magyarhon dicső népe! testvéreink! keljetek fel tömegben, roppanttá növekedett hadseregünk segitségtekkel tizannyi ellenséget kiirthat, mint a mennyi ellenünk tört. Fel kaszára, villára! merre az ellenség megy, sötét tömegeiteket pillantsa meg, jobbra, balra, előre, hátra, mint az árviz, fogjátok utait körül, aztán váljatok szét, siessetek gyülhelyeitekre, s mikor az ellenség nem is álmodja, törjetek egy csapatjára, egy-egy podgy ász vonalára ; hog}

7 a mig ti itt megjelenve, ott szétoszolva folytonosan foglalatoskodtatjátok : vitéz seregeink rajtok üssenek és semmivé tegyék őket.