Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

112 Három-négy tisztjök a korona vendéglőbe ment étkezni., A város más részében is jártak horvátok, de senkise törődött velők. Egy óra után a gymnasium tájékáról, karddal hadonázva futott egy granicsárdobos a piacz felé. Néhány ember kiabálva, lármázva botokkal kergette. Szemközt jött velők Benczik Ferencz, kit váltig biztattak: állja el a dobos útját! Meg is tette, de feléje vagdalt a katona, s kénytelen volt félre ugratni, nehogy a lovat megsértse. Az üldözők — mint hógomoly — szaporodtak. Egy nő tégladarabbal beütötte a dobot : egyik kergető bottal a karjára vágott; kő, tégla, sár hullott rá. Kpen a felső templom irányában megbotlott és elesett. Mig vérző fejét tapogatva föltápászkodott, akkorra Mitrovicz lakatos a dobot és kardot elvette, a horvátot pedig fogolylyá tette. A felső templomban rögtön félre verték a harangokat, de kevés idő múlva elliagyták. A piaczon ácsorgó határörök látva a történteket : menekülni akartak. Az emberek hallották a harangok kongását : a piaczon levők azt is látták, amint a templomnál ütik a horvátokat, de mindez miért történik? Még nem tudták, de elég volt, amit láttak, s a menekülő katonáknak útját állták. A kenj^ér- és husáruló asszonyok is nagy késeikkel bőszülten nekik mentek és leszurással fenyegették, lia a puskát tüstént oda nem adják. Es a magas, ölestermetü granicsárok ily hirtelen megtámadva, anélkül, hogy csak egy lövést tehettek volna, már le voltak fegyverezve és a városház börtönébe zárva. Csak kettőnek sikerült a menekülés , de vesztökre ! A régi sörház felé futottak, hol az egyiket Starasincsics János agyonlőtte, a másikat pedig súlyosan megsebesitette. A házakba, * udvarokba menekülteket is összefogták, igy a horvát táborban a mozgalomról semmi hirt sem kaptak. Csak most terjedt el a hir, hogy mindez azért van, mert a horvátok a várost ki akarták rabolni, s ezek már azért jöttek, hogy a rablást két órakor megkezdjék. Most a tisztekre került a sor. „Menjünk a Koronába, a tisztekért!-' hangzott a szó. Szabó Sándor kereskedösegéd, Lachenbacher Károly, Matula Károly dobos hajdú és még néhány erçiber oda ment. A tisztek bezárkóztak, s a felszólitásra