Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Zalamegye közegészségügye. Mangin Károlytól

93 illetőleg teendőinek halmozódásai miatt ezen állásoktól való felmentetését kérte. Mindkét állásban tanúsított „kiváló szakértelemmel párosult buzgó szolgálataiért" külön-külön kapott igazságügyi miniszteri elismerést. — 1880-ban szab. állom, honvéd ezredorvosi rangot is kapott, melyet 6% évig viselt, ez idő alatt a es. kir. 15-ik huszárezrednek Zala-Egerszegen fekvő századánál 3 éven tul minden di; nélkül teljcsitette az összes rendszeres orvosi szolgálatot, miért először a pozsonyi hadtestparancsnokságtól, utóbb a közös hadügyminisztertől kapott dicsérő elismerést, aztán pedig 1883 február 13-án ő Felségétől „több éven át teljesített buzgó és önzetlen egészségügyi szolgálataiért" a koronás arany érdemkeresztet. 1885-ben Tisza mint belügyminiszter az országos közegészségi tanács tagjává nevezte ki; 1890 október hónapban 25 évi szolgálatainak erkölcsi jutalmazásául ő Felsége által a királyi tanácsosi czimmel tüntettetett ki. A megyei közig, bizottságtól többször kapott elismerést. ZALAMEGYE KÖZEGÉSZSÉGÜGYE. Irta: Mangin Károly dr. Nem lesz talán egészen érdektelen, ha ma, a midőn a felvilágosodás fokozatos haladásával, a csak közelmúltban is mostoha gyermekül tekintett és elhanyagolt közegészségügyre is kiterjed úgy a társadalom, mint a kormányok figyelme, megyénk közegészségügyi viszonyainak ezen ügyre vonatkozó s rendelkezésemre álló fontosabb adatokat röviden felsorolni megkísérlem. Zalamegye földrajzi fekvésénél fogva mindig azon szerencsés vidékek közé tartozott, melyek aránylag kedvezőbb közegészségi állapottal dicsekedhettek ; nagyobb erdőségek, dombok, éjszakról délre nyúló völgyek oly módon váltják fel itt egymást, hogy a légáramlatnak folyton s mindenütt szabad utja - lévén, az a légkört lehetőleg miasma-mentessé teszi ; ezen szerencsés körülménynek köszönhető, hogy nem csak most, de a mult időkben is, a midőn a betegségek elleni védekezést és a gyógyulást ugy a szellemi műveltség alsó fokán álló, valamint az intelligens közönség is nagyobb részben csak az isteni gondviselésre bizta, megyénk járványok állandó fészke soha nem volt ; hazánkat e században már ötször sújtott nagy kiterjedésű cholera járványok közül is csupán az 1855. évi volt az, melynek általános pusztító hatása e megyéből is számos emberáldozatot követelt, akkor ugyanis 268 község 160037 főnyi lakosságából cholerában megbetegült 19725, vagyis a lakósok 12'33 százaléka, ezekből gyógyult 10979 (55"66%), meghalt 8746 (44-34%). Az ország sok vidékén állandó tájkórként uralgott váltóláz néhány évtized előtt még nálunk is a Mura, Zala, Kerka, Marczal árterületeinek mentén és egyéb berkes tájakon gyakran és nagyobb számban észleltetett, azonban a nemzetgazdasági szempontból végrehajtott többrendbeli csatornázás a közegészségügyre sem tévesztette el áldásos hatását, mert ma e kórnem általában csak mint enyhébb természetű szórványos betegség kerül gyógykezelés alá. Van azonban megyénk déli s délnyugoti részén egy, tájhonosnak mondható kór, a mely a benne szenvedők gyógyithatlansága és a társadalomban szánalomra méltó helyzetük miatt bír nagy fontossággal, ez a hülyeség. A legutóbb teljesített összeírás szerint a megye 583 községéből 114-ben 500 ily szerencsétlen létezik. Hogy a hülyeség és bárgyúság keletkezésének okai miben rejlenek, ezt teljesen megfejteni az orvosi tudományokkal foglalkozóknak még eddig nem