Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Csányi László. Tuboly Viktortól

81 A világosi napok után menekülhetett volna többi miniszter társaival együtt, de ugy nyilatkozott, hogy öreg és beteges ember létére bujdosni nem akar, bármi sors várja is, hazájában marad, melynek bukását túlélni ugy sem kívánja. Midőn intették őt, hogy meneküljön, mert itthon a boszu áldozatává lehet, igy felelt: „tudom, de halálommal legalább a nemzetnek testamentumává leszek; mert előbb belefáradnak a hóhérok az üldözésbe, mint a népek a szabadságért való küzdelembe ! " Sarkadon átadván magát az oroszoknak Nagyváradra vitetett, honnét az osztrákok Pestre szállították. Itt bitófára ítéltetett. Midőn 1849-ben október 10-én reggeli 6 órakor az Újépületből báró Jeszevák Jánossal a vesztőhelyre kisértetett. Jeszenákhoz — ki útközben fázott — köpenyét neki adván — igy szólt: „Ne reszkess! igy akarta ezt sorsunk ördöge ! Vigasztalódjál ! ezek ki fognak fáradni az öldöklésben ; de el fog még jönni a mi hajnalunk ! lásd ; nekem ezelőtt tiz évvel már egy kártyavető czigányasszony a tenyeremről megjósolta, hogy akasztófán kell meghalnom. Azóta soha nem gondoltam e jóslatra, ime most eszembe jut, mert csakugyan beteljesül ! " Jeszenákot utolsó utján e szavak nem nyugtatták meg, félénken haladt tovább a fegyveres csapat és pribékek között, de Csányi László utolsó perczéig megőrizte bátorságát s lélekjelenlétét és mint valódi hős adta ki lelkét. Most a kerepesi temetőben nyugosznak hamvai azon egyszerű sírban, mely a feltámadástól jobbra eső kisutezában van. E sir felett kis gránit-oszlop áll, melyet Zalamegye kegyelete emelt s melyre ezen szavak vannak vésve : Zalamegye közönsége Csányi Lászlónak. E sirnál a budapesti egyetemi ifjúság halottak napján minden évben ünnepi szónoklatot tart. Zalavármegye gyüléstermének falán életnagyságú képe látható — magyar díszruhában — példaadásul az utódok számára, hogy a hazáért hieghalni is kell tudni! Tuboly Viktor. HALIS és HOFFMANN

: Zalamegyei évkönyv. '1