Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Néhány vonás kelet költészetéből. Farkas Józseftől
283 fáján felnyúlva, vájjon nem tartoznak-e sokkal régibb időbe, mint azon költészet, melyben a khaldaei s etruriaiakkal rokon gyarmatok ihletései nyilvánulnak ? De ettől eltekintve, vizsgáljuk csak azon viszonyt, melyben Kelet s Hellasz költői szép idomai egymással állanak. Görögországban, hol az emberi öntudat szabadabb alanyiságában érvényesité magát, a költészet a jellemteljes alakok megtestesülése, szókba átöntött szobrászat ; tartalma s alakba bevégzett, férfias erővel buzog a kedélyforrásból s formában előállítja a mythoszi vagy hazai mondák azon alakjait, melyek a mimus és a képzőművészetek által szemléletre jutának. Nem igy Keleten. Itt az emberiség bölcsőjében, hol minden, a mi a későbbi civilisatióban el van választva, még egy ; hol e lényeg különbözetei meg vannak ugyan, de nem oly könnyen felismerhetők : itt a költészet, jóllehet tartalomgazdagsággal teljes, egyrészt versekben nyilatkozó, phantasmagoria, másrészt az erősen fölizgatott indulatok küzdelemkifejezése. Már a régi ó-korban nagyon elterjedt s formában művészileg kidolgozott lyrai s egyéb költészete Khinának fénylő s ragyogó előadások, a játszó képzeleti élet által fölkeltett tisztán alanyi érzelmek uralkodnak benne; a gyászdalok és történeti énekekben azonban az egyéni öntudat fölkeltése, az egyéniséget fölemelő családállapot s szabadabb alanyiságnak áttörése is elénk tárul s magát érvényesíteni igyekszik. India költészetében is, mely minden irányban kifejlésre hozója vala Kelet költészetének, a képzelmi eszmény mint főelem nyilvánul. Nagy terjedtség s hosszadalmasság jellemzik. Az alakok a túlcsapongás által majdnem a jelképesbe s mythosba tűnnek el. A valóban szép, természetfestő költészet kivételével, mely India enyhe égalját s termékeny talaját lakóin mutatja be, az indköltészet a bűbájos képek phantasmagoriája, mely mint csaló kép a szemlélet előtt átvonul. Épen szerfölötti képgazdasága miatt hiányzanak az ind költészetben a szép és igaz egyszerű typusai, melyeket a helleneknél a kellem és összhangzat határain egybefoglalva találunk, s az erőteljes kifejezések, melyek a sémi nyelvű népek költői emlékeiből megrázó zene hatalmával nyomulnak a lélekbe, s melyeknek alapoka kétségkívül az erős indulatokban keresendő Figyelemre méltó jelenség az, hogy valamint a civilisatió álláspontjához képest a tulajdonképi elő-ázsiai világ vala «a középpont, melyen az ázsiaiak Európába átmentek : szintúgy vala közvetítő a sémi vagy aramaei népek költészete is a keleti költői módoknak a nyugotival való összeolvadására, a műköltészet egysége s bevégzettségére nézve. Khina költészetére, majdnem általában népies jellege daczára, a bensőség nem ismerésének bélyege van rányomva; magában az ind pompás természetköltészetben csak ébredését veszszük észre a bensőségnek, melyből aztán O-Perzsiában fény keletkezik Zoroaster vallásának formájában : mig ezek ellenében a héber költészetben a szabad személyiség fogalma először lép elénk nagyságában : az anyag és szellem természetisége föladva van, s minden egységre jut az egy Isten megismerésével ; a természet élő kifejezése lesz Istennek a gondolatvilág műveiben ; a világ a mindent megistenitéstől felmentetik, szabaddá lesz s vele együtt az ember s tette is. A héber világ s életnézet által juta Elő-Ázsia gondolategységre; a héber költészet ült diadalt az utó-ázsiaiak phantasmagoriája fölött. A hébereknek azonban, valamint arab törzsrokonaiknak kifejlett hitregéjök hiányzik ; ez az oka, hogy költészetük a lyra jellegét hordja magán. Az arabok költészete Mohamed előtt tiszta lyra, s természetes, ékesités nélküli kifejezésével tűnik ki, melylyel az ó-arab beduin-törzsek kedélymozzanatait s harczias tettvágyát hozza szemléletre. E tulajdona elvitázhatlanul főelőnye fiatalabb testvére, az új-perzsa fölött, mely a természet hangját nyomja el, midőn gyöngyök s rozsdalevelekkel rakja meg a szájat: mig ez az araboknál a kedély mélyéből hangzik ki a messze sivatagokba.
