Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Néhány vonás kelet költészetéből. Farkas Józseftől
284 Világtörténeti tekintetben Perzsia mint keleti Róma rajzolható ; mert valamint ez nagyon számos népséggel való érintkezése által a legkülönbözőbb elemeket egy nagygyá és egészszé olvasztotta össze s ez által saját kifejlését eszközié : ügy a túlgazdag új-perzsa költészet is Kelet összes szép eszméi kifejezője s képviselőjéül tekinthető. Khinai fény, hindu bűbájosság s életnézet, héber elragadó lendület s arab kedélymozgalmasság az anyag, melyből Perzsia műköltészetének nagy kiterjedésű épülete fel van állítva ; de valamint ezen első, valóban világtörténeti birodalom, nem külső ellenség, hanem tulajdon gyengesége által esett össze, midőn a későbbi királyok tehetetlensége nem tarthatta rendben saját szatrapáit : úgy omlott össze az új-perzsa költészet műépülete is, midőn későbbi költőiknél hián} rzott a szellem és fogékonyság arra, hogy az őseredeti, idegen tartományi elemeket a perzsa nemzeti életre való vonatkozással népiesen s összhangzólag fel- és átdolgozzák. E mellett még azon jelenség figyelemre méltó, hogy a perzsa műköltészet hanyatlásának idején, midőn minden költői munkásság csak visszhangja, ismétlése s utánzása volt a korábbinak, a lyra egészen és végkép elnémult. Megemlítjük itt még a sziriaiakat, kik közül többen munkálának költészetiek kifejlődésén és tökélesbitésén : folytonos tekintettel azonban az arab s perzsa mintákra, miért is e költészet csak alárendelt szerepet foglal el s értéke kevesebbre becsülhető a törökénél. Az ozmán birodalom a seldsehukinak romjain keletkezvén, a legyőzött nép meglevő kulturelemeit magába vevé ugyan fel s ki is fejté terjedtségben : ámde nem mélységben, miért is gazdag, anyagdús költői irodalma csak utánzása a perzsának ; költőik csak stilisztákként, nem a keleti költészet tovafejtőiként tekinthetők. S habár az ozmán költészet ezerszeresen hangzó éneke majd ünnepélyesen komoly, majd zengzetesen kellemes, majd elmés, vallásos, majd folyton rythmikusan hangzó is: mindig csak merő formai visszhangja, már félig nyugatiasan hangzó orgonája marad a kedves perzsa múzsának, melv füleinket illeti. Gondolatmélységről, előrehaladott magas életnézetről a törököknek sem romantikai, sem mystikai költeményeiben a legkisebb nyom sem található: állami egyenetlenségök s zavaruk következtében megbénulva csak a panegyrika jutott el a csapongás felső fokáig, melyet udvari költőik ma is vak szeretettel ápolnak. * jj * * A kelő nap hazájában az ó-világ szellemi napja nem érte el még délpontját, honnan sugaraival a szellem talaját egészen megtermékenyíthette volna ; a mint azonban a világtörténelem- súlypontja Ázsiából a Középtenger partjaira húzódott, Görögország örökké derült ege volt az, hol az emberi szellem a természeterők nyomasztó befolyása, a világi és szellemi despotismus alól felszabaditá magát és szellemi öntudatának individualitására ébredt. Á görögök és rómaiak legyőzik Kelet általánosságát. Kezdetben természeti ugyan még itt is az egyediség ; de Görögország azt élte minden nyilatkozatában megszépíteni, Róma pedig gyakorlati tevékenységével önmaga tudatára emelni törekszik. Róma hanyatlásával a képzelődés megérte napszállatát. Az alakuló fény a kelták költészete. A régi világ elmúlt, az emberiség megifjodott. Az emberrel Ázsiában kezdődő műveltség a görögök által lassankint Európába vándorolván, gazdagabbá vált ama szellemi járulékok által, melyeket e közös kincshez szolgáltattak a nemzetek. Hogy a khinai, hindu, sémi, zend népek miféle eszmékkel járultak e közszellemhez, már alig vehető észre, hogy azonban annak gyarapítására közremunkáltak, az e rövid méltatás után is kétségtelen.
