Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Tapolcza. Vázsonyi Izidortól

113 poska felé két utat építettek, ezeknek ma is töltés a nevük, a régiek csak nagy kerülővel, vagy csónakon juthattak a Szt.-György északi része felé. Tapolcza helységének kegyura is volt, Tapolczay gróf. E név ma is megolvasható a város irattárában levő latin codexen, azonban a főnemesség e családfája kihalt. Tapolcza malmai régi eredetűek, azonkívül tímárok és vargák is szép számban voltak. Voltak a vidéken száraz malmok is, úgynevezett kállák. A kálla szó jelentését a nép elfeledte ; a tapolczai járás három Kálla nevű helysége sejteti, hogy hajdan Tapolcza körül virágzó juhtenyésztés volt, minthogy e kállák első sorban a gyapjumosás kedvéért épültek. A nép ma már Kálla alatt kálhát Tapolcza. (Részlet a tó mellett.) (kályha) sejt. Tréfás talányt is csaptak rá: „Hogyan lehet 3 kálha közt megfagyni? Felelet: Szentbékálla, Mindszentkálla és Köveskálla közt. Hogy Tapolcza nagyobb helység volt, bizonyítja azon körülmény, hogy benne két templom állt, ma csak egy van. Egyik volt a Miklós templom, ez rég elpusztult. A másik templom a jelenlegi közelében a tó partján épült, ennek romjai vagy 30 esztendeje még láthatók voltak. Az egykori vörös barátok klastromának csak a hire maradt fenn, a középkorban hires tapolczai főiskola pedig a Miskolcz melletti Tapolczán létezett. Tapolcza a török dulásaitól eltekintve, a tűzvésztől is sokat szenvedett, legutóbb 1863-ban is majdnem az egész város a lánH

AILS» és HUFKMANN: Zalamcgyei évkönyv. 3