Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

VII. Összegzés

A domonkosokkal szemben a ferencesek falvakban is letelepedtek. A középkor folyamán a veszprémi egyházmegye területén - beleértve a más rendektől átvett kolostorokat is - összesen 20 ferences rendi kolostor állt. Ebből Zala megyei nyolc.

409 A ferencesek a falvakban történő letelepedésükkel tulajdonképpen a nemzetségi monostorok hagyományainak folytatóivá is lettek, mert nem egy templomuk szolgált családi temetkezőhelyül.

410 Ilyen esetekben nem egyszer előfordult az is, hogy az alapítójuktól birtokot kaptak. Tény azonban, ha a ferencesek választottak is falvakat a letelepedéshez, semmiképpen nem félreeső, forgalomtól elzárt területeken. A szemenyei kolostor, ha nem is a legnagyobb Zalán keresztülhaladó utak mentén létesült, de így is jelentős út haladt át a községen. Az Árpád-kori Zala megye területén két fő út vezetett keresztül. Mindkettő Fehérvárról indult és külföldre tartott. Az egyik Veszprém majd Almád után a Balaton nyugati végénél D-re fordult itt áthaladt Zalaváron is. A másik szintén Veszprémen át a Zala folyó ívénél érintette Türjét majd felment Vasvárra, innen pedig délre fordult. Mint Újudvarnál már szó volt róla, az úthálózat nagymértékben determinálja egy település sorsát. Többek között meghatározza, hogy miként fejlődik egy település, és kik költöznek, illetve települnek oda. A bencés kolostorok elhelyezkedésén látni, - Zalavár és Almád ugyanis éppen a legnagyobb utak mentén feküdt, míg Kapornak, Csatár, Hahót, de Tihany is igen távol esett a forgalmas útvonalaktól - hogy nem törekedtek kizárólagosan forgalmas helyekre, hiszen a korai, 12-13. században alapított rendekhez hasonlóan, ők is elsősorban az elvonultságot keresték, s csak mellékesen vállalkoztak a monostoraik köré települt falvak lelkipásztori ellátására.

411 Az viszont, hogy Tűrje igen forgalmas helyen volt, az egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a premontreiek egyik fő feladatuknak a pasztorációs munkát tekintették. A lelkipásztori munka pedig csak olyan helyeken lehetett igazán hatékony, ahol sokan összejöttek, megfordultak. Ezzel szemben valamennyi zalai pálos kolostor - rendje szokásának megfelelően - távol helyezkedett el a jelentősebb útvonalaktól. A pálosok az első korszakban /13. század vége, 14. század eleje/ épült kolostoraikat - így az említett zalai rendházakat is - lehetőleg „rejtekhelyeken" alapították, gyakran vadregényes völgyekben. Összesítve az Árpád-kori Zala megye területén - a pálos kolostorok alapítási idejének bizonytalanságát figyelembe véve - mintegy 18-19 kolostor létezett.

412 Ezekből kettő, a zalavári és a tihanyi apátság а П., a pálosok kivételével pedig az összes többi a 12. század folyamán és a 13. század első felében létesült. A pálosok csak a 1263 körül alapították meg első kolostoraikat. 81