Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

VII. Összegzés

A kolostorok nagy része nemzetségi monostor volt, és csak kettő: a zalavári és a tihanyi volt királyi alapítás. A monostoralapító családot, illetve személyt tekintve a 14. századig hasonló tendenciák figyelhetők meg Zalában, mint országos viszonylatban. Egyrészt egy vidéken természetszerűen általában az a nemzetség alapított valamilyen apátságot, vagy kolostort, amelynek az a terület a birtokában volt. Másrészt jellemző, hogy a legnagyobb és leggazdagabb monostorok a monasztikus rendeké voltak és valamennyien királyi (Tihany, Zalavár), vagy főnemesi alapítások voltak. Kapornakot a Kadar nemzetség, Almádot az Atyusz nemzetség, Csatárt a Gutkeled nemzetség, Hahótot és valószínűleg Murakeresztúrt is a Hahót nemzetség, Türjét a Tűrje nemzetség, Rajkot pedig szintén a Hahót nemzetség, illetve annak Buzád-ága alapította. A pálos kolostorokat ellenben általában a kevébé tehetős és neves nemzetségek, családok, vagy a nagyobb nemzetségek szerényebb jogállású tagjai pártfogolták. A salföldi kolostor valószínűleg az Atyusz nembeli Saul-ágból származó Kőkúti család alapítása, a tálodi és a bakonyszentjakabi kolostor a Rátót nembeli Keszi család egy tagjának, a badacsonyi kolostor pedig a Lád nemzetség valamelyik - e területen birtokos - oldalágának alapítása lehetett. Az eleki és örményesi kolostort alapító nemzetségre vonatkozóan nicsenek ugyan adatok, de feltételezhető, hogy a - 13. századtól e vidéken birtokos Tűrje nemzetség valamelyik családja támogatta létrejöttüket. A pálos kolostorok lakói a gazdagabb javadalmazású bencés és premontrei monostorok lakóival szemben egyszerűen, sőt szegényesen éltek. E pálos és monasztikus alapítások közti jelentős különbségek okai Zalában éppúgy, mint az egész országot tekintve e szerzetesrendek alapvető jellegének, életformájának és szabályzatának különbségein túl - a pálosoknál már tárgyalt alapítói, kegyúri igények és lehetőségek voltak, vagyis hogy az adott család milyen gazdagon tudta létesítendő kolostorát, ill. monostorát ellátni birtokokkal és egyéb javadalmakkal. De azt is mondhatjuk, hogy a koldulórendek szegényes életformájuknál fogva természetszerűen váltak a kevésbé gazdag és jelentős, de a szakrális ellátásra és valamiféle szerényebb kegyúri reprezentációra igényt tartó családok alapítási célpontjaivá. 82